Főkép Vajon mi lehet az oka öt fiatal lány öngyilkosságának? Öt testvér, öt teljesen különböző egyéniség, mégis mindnyájan önkezűleg vetnek véget életüknek. Az Öngyilkos szüzek kitűnő lélektani regény, amiből 1999-ben Sofia Coppola rendezésében film is készült. 
 
Mesélőnk egy helybeli suhanc, aki még maga is serdülő volt a tragédia idején, és ahogy több korabeli fiú is, a Lisbon lányok nagy csodálója.
Ők, akik még időben felismerték a bajt és próbáltak valamiféle segítséget nyújtani, és ők, akik haláluk után kutatják a miérteket és őrzik az emléküket, kulcsfontosságú figurák, hiszen a mesélő a legtöbb információt tőlük tudja, ő maga nem férkőzhetett igazán közel a nővérekhez.
 
Szóval történetünk alapja néhány szerelmes fiú emlékezése, személyes érzelmek ihlették, ennek ellenére valahogy mégis tárgyilagos. És mivel inkább a folyamatot és miérteket boncolgatja, kicsit sem mozgalmas.
 
Persze ez egyáltalán nem véletlen, hiszen már az első néhány oldalon megismerjük a lányok sorsát (elsőként a tizenhárom éves Cecilia, majd egy évre rá négy nővére hal meg), szóval tudjuk, tudhatjuk, tudnunk kell, hogy ezzel a módszerrel terel minket az író a lélektani vizsgálódás felé.
 
A sorvadás, ahogy a ház és a kertje elpusztul, vagy ahogyan a fák is meghalnak a környéken, előre vetíti a lányok halálát.  A külső és belső tényezők mind baljósan és határozottan közelítenek a nővérek döntéséhez.
Az egész olyan, mint egy rothadó gyümölcs, ahogy egyre elsötétül, bepenészesedik, gyakran észrevétlenül belülről enyészik el.
 
A könyv atmoszférája végig feszültséggel teli, nyomasztó és szinte érezhető a doh és a rothadás szaga. Nyirkos, zsíros, koszos 294 oldalas impresszió. De mindezek ellenére vagy éppen ezek miatt mégsem gusztustalan.
 
Én személy szerint megkönnyebbülést éreztem a regény végére a halálukkal, még ha előre tudtam is a végkifejletet. Nem ítélem el őket, úgy gondolom nem a haláluk, hanem az életük volt tragédia.
Pont ez zseniális a regényben: Jeffrey Eugenedes szinte rákényszerít minket arra, hogy saját életünk, hitünk és/vagy értékrendünk szerint foglaljunk állást, ítélkezzünk, vagy szűrjük le a rengeteg keserves lehetőség közül az általunk leginkább valósnak vélt okot.
 
Végig ott lóg valami a levegőben, az utolsó néhány oldalon, kimondatlanul. Na az a gondolat a mi véleményünk.