Böszörményi Gyula: 9… 8… 7…
Írta: Uzseka Norbert | 2009. 10. 03.
Böszörményi Gyula a Gergő és az álomfogók-kal páratlan sikereket aratott idehaza, olvasói közül a „keménymag” mindmáig összetartó csoportot alkot, ami nagyszerű, ritkán tapasztalt dolog. Az meg ehhez képest mellékes, hogy többen úgy könyvelték el őt, mint a „magyar Rowling”-ot. Írt amúgy fantasy regényeket is (például Rúvel hegyi legenda), én mindenesetre a cikkem tárgyát képező könyvét olvastam először.
Már a meglepően sötét és ijesztő borító, mely akár valami dark-gothic lemezé is lehetne (és a könyv egyes szereplői, pontosabban a ködgruftik, Sisters Of Mercy-t, Cure-t és Mission-t hallgatnak!), tehát már a könyv külseje is jelzi, hogy ez a regény a Gergő sorozatnál „felnőttebb” ifjakhoz szól. S valóban, a cselekmény java félelmetes és sötét, így végül is jogos az amúgy kissé erőltetett 14-es karika a könyv gerincén és hátoldalán.
A barna tintával nyomtatott regény egy alternatív 21. századi Budapesten játszódik. Enyhe steampunk beütés (gőzkocsik, stb.) színezik az alapvetően okkult iratok, illetve különféle vallások és mítoszok gonosz lényeivel benépesített világot. Ebben a Városban ugyanis a démonok uralkodnak, jelenlétük mindennapos (akárcsak a jobbára roma nyelvű mágia), sőt, minden felnőtt korúnak saját, bentlakásos ördögfattya van, amit a kötelező Megszálláskor kap meg.
Főszereplő-mesélőnk a tizenhárom éves Lili avagy Lilith. Édesanyja meghalt, apjának meg alkeszdémona van, ami apránként romba is dönti az életüket. Lili borzad közelgő Megszállása gondolatától, míg trendi kortársai alig várják, hogy beléjük bújjon a maguk ördöge, amit Menson és egyéb menő sztárok fődémonjainak seregeiből akarnak kérni.
Idővel kiderül, Lili nincs egyedül azzal a gondolattal, hogy talán a démonok nélkül jobb lenne, és az iskolában össze is ismerkedik egy ködgrufti lánnyal, akit persze mindenki kerül és kiközösít.
Synerella nem áll meg ott, hogy felismerte, a világ, amiben él, beteg és rossz, ő azon kevesek közé tartozik, akik ezen véleményüket nyíltan felvállalják, sőt állítólag tesznek is azért, hogy mindez megváltozzon. Ám a démonok totális kontroll alatt tartják a Várost, mit is lehetne így tenni?! Ráadásul Lili olyasmit tud meg egy imp (afféle varázsló-segéd manó) segítségével, amitől feléled a remény: talán mégis él az édesanyja…
A regény alapból rém izgalmas és szórakoztató, de több mélyebb réteget is rejt, amik már csak abból is fakadnak, hogy a könyvnek két különböző befejezése is van. Túl azon, hogy a szerző nyilván utánaolvasott a sátánista és egyéb démonológiai vonatkozásoknak, nem nehéz megtalálni a hasonlóságokat ezen elképzelt világ és a miénk között.
Mert hiszen szinte mindenkinek megvannak a maga démonai, akár személyes, akár globális szinten… Ami igazán jó ebben, hogy mindezt ötletesen, kellően kidolgozva, és különösebb szájbarágósság nélkül tudja közvetíteni.
Emellett Lili illetve a ködgruftik személyiségrajza is figyelemre méltó. Az ő elveikben, viselkedésükben nem csak a darkok, emo-sok, de a metalosok és más underground szubkultúrához tartozók is magukra ismerhetnek.
Ám amellett, hogy a főszereplő egy idő után fekete ruhákban, feketével vastagon kihúzott szemekkel járkál, és mégis ő a pozitív hős, Böszörményi arra is rámutat, hogy önmagában az, ha valaki elutasítja a démonokat, illetve azt az értékrendet, amit a társadalom nagy része, illetve a média követendőnek tart, még nem jelenti azt, hogy az illető tudja a megoldást, vagy hogy nem jut tévútra. De mindezt nagyon érzékenyen, a tinédzser lelket látnivalóan jól ismerve teszi, legalábbis én nem találtam a könyvben túl sok prédikációt meg túlzásba vitt okoskodást...
Ahogy a cím sejteti, trilógiával van dolgunk, a második rész már kapható, a harmadik íródik. S ha nem is annyira kimagasló, mint Philip Pullman vagy Peter S. Beagle dolgai, azért a merészebb Potter fanok simán élvezni fogják, a Twilight sagát meg legfeljebb abban a vonatkozásban nem múlja felül (már az eladott példányok számán kívül), hogy igazából nincs benne romantikus szál, de amúgy, mint írás, klasszisokkal jobb. Arról nem is beszélve, milyen sajátos, borzongató élmény olyan helyeken játszódó regényt olvasni, amiket magunk is ismerhetünk.