Főkép

Nagyon rafinált kis könyvecskével van dolgunk, ami ugyan ráérős északias stílusban íródott, de közben szem előtt tartja az olvasóbarát történetek fontosabb ismérveit. Ezen persze egy pillanatig sem csodálkozom, elvégre Karen Blixen (született Karen von Blixen-Finecke, 1885. árpilis 17.-1962. szeptember 7.) tollából származik, aki korábban megjelent köteteivel már meggyőzött tehetségéről.

Az alapötletben még semmi rendkívüli nincs: egy átlagosnál puritánabb közösség életét figyelhetjük meg belülről, egészen a csúcspontig, ami nem más, mint a címben említett lakoma. Ez a szó ugyebár jelentésénél fogva arra utal, itt a hétköznapoktól eltérő rendkívüli esemény történik, melynek során nem csirkés szendvics kerül az asztalra, de még csak nem is paprikás krumpli, hanem sokfogásos ünnepi étek, ami egyszerre varázsolja el a lelket és a gyomrot.

Igen ám, de gondoljuk csak végig, ki képes mindezt a maga szépségében/tökéletességében értékelni, ha egész életében a szárított tőkehal és sörben főtt kenyérleves volt eledele? Márpedig ezen a vallási alapon létrehozott falucskában ez a menü nem csupán az önmegtartóztatást jelképezi, hanem az olyan haszontalan hívságok elutasítását is, mint például szerelem, vagy a művészetek.

Szóval adódik a kérdés, ki tolmácsolja felénk a többfogásos születésnapi lakoma (ami a települést alapító, időközben megboldogult lelkész századik születésnapjára emlékező tucatnyi ember esti közös imádságának indult) nagyszerűségét?
És itt érvényesül Blixen érzéke a történetmeséléshez. Bemesél két epizodistát, akik közül az egyik logikus magyarázatot ad a párizsi szakácsnő (Babette) jelenlétére a norvég falucskában, a másik pedig az avatott műértő szerepében tetszeleg, s ebbéli minőségében tolmácsol táplálkozás közben az olvasók felé.

Mindezen események (az előzményekkel együtt) a falucskára jellemző visszafogott, kissé szikár módon szerepelnek az oldalakon, ám a hatás így is egyedi. Nem is tudom, mit csodáljak jobban: azt a visszafogottságot, ahogyan az élettől történő elvonultságot szimbolizáló falu lakóinak megjelenítését jellemzi, vagy azt a zavarba ejtő üzenetet, amit Babette sugall számunkra?

Egy biztos, a könyv legalább annyira emlékezetes, mint a belőle forgatott film (Gabriel Axel rendezte 1987-ben), ahol ugyan a helyszín délebbre tolódott, de a semmiben álló házak között, a kissé mogorva időjárás adta háttér előtt mozgó a hívő lelkek Blixen történetét adják elő.

A szerző életrajza

A kötet itt is megvásárolható

Kapcsolódó írásunk:

Távol Afrikától (DVD)