Főkép

Egy csillagrendszereken átívelő háború jelentéktelen dolog, mert a benne részt vevőknek értelmetlen bármit is gondolniuk. Ebben a mondatban nem csak az a tragikus, hogy ha csillagrendszerekről beszélünk, akkor több millió életről beszélünk, hanem az, hogy mindezek elmúlása még értelmetlen is. A regény gyakorlatilag erről szól. Mindegyik főszereplő sorsa még jóval az események bekövetkezése előtt eldőlt. A kérdéseket igazából az veti fel, ahogyan ezek a sorsok beteljesülnek.

A könyvben a két szemben álló oldal, a Kultúra és az Idir egy-egy ügynökének sorsa fonódik egybe. Hol az egyik, hol pedig a másik áll nyerésre, de kapcsolatukat alapvetően az ellenség, mint jó harcos tisztelete jellemzi. Gondolom az Íliászt mindenki ismeri (de legalább a Trója című filmet). Hector és Achilles viszonya lehetett hasonló. A párhuzamok itt még nem érnek véget, hiszen a trójai háború sem sokkal értelmesebb, valamint az abban szereplők sem irányítják a saját sorsukat. Viszont az Íliász eposz, a regény meg értelemszerűen nem.

Ez utóbbi azonban nem hátrány, hiszen ki olvas ma eposzt az érettségizőkön és az elvakult Brad Pitt rajongókon kívül? A regényforma azért is előnyös, mert így az írónak lehetősége van érdekessé, modernné és olvashatóvá tenni saját könyvét.


Kezünkben van tehát egy heroikus szereplőket felvonultató sci-fi regény. Mondjuk ez így érdekesnek hangzik. Merthogy az is. Egyik oldalon teremtődik egy világ, ami tele van mindenféle technikai kütyüvel, meg a jövőben játszódik, és a jó öreg Föld határain jelentősen túlmutat. Másik oldalon meg ott vannak a szereplők. Majdnem mindegyik szimpatikus, és tényleg hősök. Tele vannak nemes tulajdonságokkal, és jót cselekszenek, persze a saját kereteiken (merthogy katonák, akiknek alapvetően öldökölniük kell) belül. Fel lehet nézni rájuk, és ez jó dolog.

Ráadásul a regény bővelkedik akciókban, tele van kütyükkel, vannak benne verekedések, meg űrhajós üldözés, sőt nagy robbanások is. Az író nagyon találékony, ha akcióról van szó. És ez is jó dolog. Egy kicsit sem tudunk unatkozni a regény olvasása közben, mert mindig történik valami. És még az a kevés leíró rész sem unalmas. Szerencsére.

Sok könyvről olvashatunk ilyen dicsérő szavakat, és persze ezeknek vagy hisz az ember, vagy nem. Ilyenkor, ha tényleg nem tudjuk, elolvassuk-e, hát nézzük a tényeket:
- klasszikust idéző cím
- galaktikus háború
- lerobbant űrhajó
- high-tech flotta
- elit harcosok
- eltűnt szerelem
- új szerelem
- hősi halál
- tanulság.

Valóban. Ezek alapján sem lehet eldönteni, hogy elolvassuk-e. Akkor mégis hinni kell az ajánlónak? Hát persze! El kell olvasni, és saját véleményt mondani! Legyen úgy.