Philip K. Dick: Ubik
Írta: Mezei Attila | 2004. 06. 02.
Dick különleges regénye pszik (gondolatolvasók), prekogok (látnokok), tétlenek (a gondolatolvasók és a látnokok képességeit semlegesítő személyek), és a félő (holt állapot, de agyműködés még van) állapotában lévő emberek körében játszódik.
Glen Runciter a legjobb kockázatmentesítő cég tulajdonosa. Azzal foglalkozik, hogy tétlenek alkalmazásával semlegesítse a káros pszi és prekog hatásokat. Az utóbbi időben azonban a legjobb tétlenjei kezdenek eltünedezni, és ez árt az üzletnek. Joe Chip tesztelő, Runciternek dolgozik. Feladata letesztelni a lehetséges alkalmazottak pszi-erejét, bemérni mindenféle pszi erőteret, meghatározni az ellenfelek lehetséges helyzetét.
Egyik reggel a cég felderítője egy újfajta anti-prekoggal állít be hozzá. A fiatal lány (Pat) ahelyett, hogy blokkolná a látnoki képességeket (mint egy „normális” anti-prekog), képes visszalépni az időben egy olyan pontra, ahol a jövőbelátás még nem kezdődött el. Chip azonnal fellelkesül, és magával viszi Patet főnökéhez, hogy azonnal alkalmazásba vegyék.
Runciter éppen egy nagyszabású üzletet üt nyélbe, amelyhez szüksége van mind Chipre, mind Patre, és rajtuk kívül még tíz tétlenre. A Lunára repülnek, hogy ismeretlen psziket hatástalanítsanak. De ez a munka rossz véget ér – egy robbanás végez Runciterrel. A csapat azonnal visszatér a Földre, hogy a főnököt „jégre tegyék”, de úgy tűnik elkéstek, Runciter agya teljesen halott.
Vagy mégsem? Hogyan lehetséges, hogy jelenések formájában többször megjelenik a csapat előtt? És egyáltalán, most Runciter halott vagy a csapat többi tagja? És mi az az Ubik, amit úgy tűnik, mindenre lehet használni, hogy széppé varázsolja az életünket? Lassan kezd minden őrjítően bizonytalanná válni – mind a szereplők, mind az olvasók számára.
Nagyon oda kell figyelni olvasás közben. Ha nem tesszük, könnyedén elveszíthetjük a fonalat. Ettől függetlenül, ha figyelmesen olvassuk a könyvet, akkor sem vagyunk sokkal jobb helyzetben, mert Dick fokról-fokra kihúzza az olvasó lába alól a biztonságos talajt. Úgy érzem, elsősorban ez a bizonytalanság az, ami miatt nem tudtam letenni a könyvet, és próbáltam minél előbb a végére jutni a dolgoknak.
Az egyre nagyobb káoszban már nem tudjuk mi a valós, és mi a képzelt, ki a halott és ki az élő, és egyáltalán, ki kivel van. Amikor minden megnyugtatóan tisztázódni látszik, Dick csavar még egyet a történeten, hogy végképp bizonytalanságban hagyjon minket.
Kapcsolódó írásunk: