Főkép

Igényes, keményfedeles kialakítás. Látszik, hogy a kötetet hosszú távú használatra és könyvespolcunk stabil tagjának szánták. Ez manapság ritka, főleg az ezoterikus témában kiadott könyveknél. De a külső a tudásra szomjazó olvasó számára sokadlagos tényező. Mit mond a könyv? Mire világít rá? Melyik az a két-három mondat, mely a lényeget takarja… Ezekre kíváncsi szinte mindenki, aki kezébe veszi és elkezdi olvasni.

Szepes Mária személye garancia a beltartalomra. Vörös Oroszlán című műve több kiadást is megért, külföldön is sikeres, és ahányszor elolvassa az ember, mindig talál benne új mondanivalót, a régi dolgok másféle értelmezését. Bár tőle is születtek kevésbé jó írások, a két-három mondatnyi lényeges tartalom (a gondolati esszencia) ezekben is megvolt. A többi szöveg meg elment „csomagolásnak”.

„E könyv a hermetikus filozófia alapfogalmainak gyűjteménye. Nélkülözhetetlen alapmű. Sorrendjét nem betűrend, hanem …..” – ezekkel a sorokkal kezdődik a könyv hátulján található ajánló.

A könyv két, egymástól jól elkülöníthető részből áll. Az első tulajdonképpen egy ezoterikus értelmező kéziszótár. Az író hosszú időkre visszanyúló tapasztalata, és magával ragadó stílusa ezen a könyvön is meglátszik. A címszavak nem az általában szokásos száraz stílusban vannak megmagyarázva. Egymásra épülnek, utólag teljesen egyértelmű a sorrend. A magyarázatok között találhatunk néhány elbújtatott gyakorlatot is, de most nem ez a lényeg. Az a fontos, hogy megértsük, amiről eddig innen-onnan hallottunk. Esetleg újabb oldaláról ismerjük meg az általunk tudni vélt dolgokat. Ez az első rész nagyon egyben van, mondjuk úgy, hogy ez lenne az „száraz” tudást hordozó rész.

A második rész viszont egészen más. Misztériumjáték, tanulmány, versek – szervesen nem illeszkednek az első részhez, mégis érdemes a könyvet egységében tekinteni. Igazán akkor derül fény a második részben található mondanivalóra, ha a könyvet az elejétől olvastuk, és ezzel ráhangolódtunk a író stílusára.

Nehéz az ezoterikus könyvek szerzőinek, mert sajnos ebben a témában nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy ez vagy az a dolog így van, és ellenvetés nincs. Ez egy olyan terület, amiben a felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan dolgokat próbálják az írók megmagyarázni. Erről írni nem éppen hálás feladat, mert az írás kicsit egyszerűsítve lefixálja az adott pillanatban lévő gondolatainkat. A gondolatok, hitek és a tudás azonban folyamatosan változik. Még a normál hétköznapi életben sem igazán van olyan tudományterület, ahol stabilan kijelenthető, hogy ez a tény így van, és így is lesz mindörökké. Minden változik és hat egymásra, ez az élet lényege, a változás megtapasztalása. És ha eléggé figyelmes az ember a változások megtapasztalásában észrevehető, hogy mégis van valami állandó és fix pont. Elkezdjük keresni a magyarázatokat, az okokat.

Ebben az esetben nyugodtan fordulhatunk ehhez az „értelmező kéziszótárhoz”, hogy elolvassuk egy nagy tapasztalattal és gyakorlattal rendelkező személy tolmácsolásában született magyarázatokat, melyek talán bennünk is elindítanak valamit, ami segíthet megérteni pár dolgot. Ha elindult a folyamat, nincs megállás. Elindul az ember az úton, melynek a végén ott a felismerés, a lényeg megtapasztalása. Megtalálhatja az aranyat, amit mindig is hajszolt…