Mikor Sam Weller és Mort Castle elkezdte összeállítani ezt az antológiát, Ray Bradbury még élt, olyannyira, hogy előszót is írt hozzá. Mire megjelent, már halott volt. És ez a novellás kötet...
Ez már a negyedik darabja a szerző Elízium ciklusának, és azt kell mondjam, ez tetszik a legjobban (bár ebben nyilván közrejátszik az eltelt idő miatt az előző részek óhatatlan elhalványulása...
Kezdem az első benyomással. A borító valami gyalázatos. Úgy önmagában is, de azért meg hatványozottan, mert egy olyan antológiától veszi el az olvasók kedvét, ami talán javíthatna a novella-válogatások...
Első látásra ez a könyv úgy tűnik, mintha el akarna ijeszteni minket: a minimalista külcsín és a fülszöveg láttán az ember akaratlanul is elbizonytalanodik, hogy valóban szüksége van-e...
