A dán lány (film)

Mi történik egy párkapcsolattal, ha az egyik fél változni kezd, és a másik képtelen vele lépést tartani? Mi történik, ha csak az egyik félben ébrednek új vágyak? Mi történik, ha olyan álmokat kezd kergetni, amelyeket nem lehet összeegyeztetni a kapcsolattal?

Az egész csak egy ártatlan játéknak indult. Gerda Wegener óriási, szórakoztató csínytevésnek tartotta, hogy a férje, a híres tájképfestő Einar nem önmagaként, hanem a képzeletbeli távoli unokatestvér bőrébe bújva kíséri el őt egy társasági eseményre, kisminkelve, női ruhába öltözve, mint Lili Elbe. Hiszen Einar korábban is húzott már selyemharisnyát, topánkát, szoknyát, hogy Gerdának segítsen egy portré befejezésében, ez csak egy aprócska lépés ahhoz képest.

Ki gondolta volna, hogy már a selyemharisnya első érintése visszafordíthatatlan folyamatokat indít el Einarban?

A történet középpontjában mégsem igazán Einer / Lili és az ő küzdelmei szerepelnek, hanem a szerelmes feleség, Gerda. Az ő szemszögéből látjuk az eseményeket, az ő érzéseit érezzük: az első megdöbbenést, hogy Einar titokban felveszi a neje hálóingét, ráadásul nemcsak jól állnak neki a női ruhák, de szereti is őket viselni, ; a lassú felismerést, hogy Einar egyre kevésbé van jelen, Lili viszont egyre gyakrabban bukkan fel. Gerda gyötrődve figyeli a változást. Tagad, majd szenved a beismert igazságtól, végezetül pedig minden lehetőséget megragadva próbál segíteni Einarnak a vágyai megvalósításában, még ha ez azzal jár is, hogy elveszíti a férjét. A film egyik nagy bravúrja az ő karaktere által bejárt út, ahogyan kezdeményezőkész, talpraesett, határozott nőből először elbizonytalanodott, elhagyott feleséggé, majd legjobb baráttá válik. Szakmai karrierje azonban ellentétes ívet fut be: ismeretlen festőből a Liliről készített portréi révén lesz sikeres művész…

Einar karakterének belső világáról kevesebbet tudunk meg. Nem derül ki, miért szeretne nőként élni, de a mindent felülíró vágyat érezzük. A néma jelenetek, amelyekben görcsösen igyekszik Lilivé válni, szívszorítóak: legyen az egy hölgy kézmozdulatainak megfigyelése a piacon, a saját meztelen testének vizsgálata a tükörben, vagy egy peepshow táncosnőjének utánzása.

Mindkét főszereplő, Eddie Redmayne és Alicia Vikander is jó alakítást nyújt, bár úgy gondolom, hogy igazán kiemelkedőt talán csak egy-egy jelenet erejéig. A film látványterve viszont méltán Oscar-jelölt, a dán utcák és a műterem-lakások remek hangulatot kölcsönöznek a történetnek. Különösen látványos a vágóképként használt lápvidéki tájak – Einar otthona, művészi látomásainak tárgya, a szabadság jelképe – és az események helyszínéül szolgáló szűk belső terek kontrasztja.

A dán lány egy magával ragadó dráma egy házaspárról, akik egyedi problémájukkal szembesülvén, egymáshoz ragaszkodva addig járatlan úton indulnak a megoldás felé. A néhol elcsúszó ritmus ellenére is átérezzük Einar / Lili és Gerda kálváriáját, ahogyan választás elé kényszerülnek: egymáshoz legyenek hűek, vagy önmagukhoz és a vágyaikhoz?

Ugyanakkor a film kétélű fegyver. Sokan azt várták tőle, átfogóan fog mesélni a transzneműségről, és tabukat döntöget majd. Mivel ezt nem teszi, egyeseknek csalódást okozhat; de valójában nem biztos, hogy ez baj. Személy szerint egyáltalán nem vagyok meggyőződve róla, hogy a nagyközönség fel van készülve egy teljesen őszinte filmre a témáról – noha örültem volna neki, ha elkészül. Nem A dán lány lett ez a film, de mindenképpen egy szükséges lépést tett meg ebbe az irányba.