Főkép

A Hasbro akciófigurái alapján elkészített Transformers széria eddig is a látvány-mozik egyik kiemelkedő tagja volt, s bár az első két rész nem aratott osztatlan sikert, az akciók és a vizualitás terén mindenképpen kimagaslót nyújtottak. A legújabb rész sem tér ettől irányvonaltól, noha ezúttal legalább próbálkoztak egy korrektebb forgatókönyv írásával, ez most sem sikerült, s csak a robbantások, verekedések és lövöldözések dömpingje tudja megmenteni a filmet az unalomtól.
 
Sam Witwicky, miután kétszer már megmentette a Földet a teljes pusztulástól, kénytelen újra visszatérni a normális kerékvágásba. Munkát keres, féltékenykedik a barátnője körül legyeskedő férfiakra, próbál a szülei előtt sikeresként feltűnni, éli az amerikai fiatalok nem túl izgalmas, de legalább békés életét. Azonban amikor a kormánnyal együttműködő Transzformerek felfedezik, hogy az Egyesült Államok sokkal korábban tudomást szerzett az űrlények létéről, mint azt ők sejtették, újra belekeveredik az Autobotok és az Álcák között zajló háborúba.
 
A magyarul az alcím mellőzésével egyszerűen Transformers 3-ra keresztelt alkotás nem tud újat mutatni elődjeihez képest. Annak ellenére, hogy ezúttal is olyan érzése lehet a nézőnek, mintha a forgatókönyvírók az akciófigurákkal való játék közben találták volna ki a történetet, legalább sikerült azt a látszatot kelteniük, hogy eredeti cselekményt próbáltak kreálni. Az eddigiektől eltérően a nyílegyenes sztoriban már akadt fordulat, de a játékidő majd’ felét rászánták Sam életének bemutatására. A filmnek ez az első fele feleslegesnek és különösen idegesítőnek hatott. Még ha akadtak is szórakoztató pillanatai, nem keltette fel eléggé a figyelmet, jópofa és szellemes autobotok ide vagy oda. Azonban ez a másfél óra csupán bevezető volt az igazi kalandhoz.
 
 
Az sosem volt kétséges, hogy a produkció legnagyobb erénye a látvány, s a kissé érdektelen felvezetés után a készítők meg is mutatták, hogy miért érdemes beülni a mozitermekbe. A maradék bő egy órában hihetetlen mennyiségű csatajelenetet, lövöldözést és robotharcot láthattunk, szemkápráztató és valóban lenyűgöző megvalósításban. A még mindig újdonságnak ható 3D-technikát is kihasználták, ennek megfelelően hiányoztak az előző részekre jellemző hirtelen vágások és követhetetlen akciók, sokkal inkább a lassításokra és a teljes alakos bunyóra helyezték a hangsúlyt.
 
A zenére is érdemes odafigyelni, ugyanis a Jablonsky által komponált dallamok remek aláfestést nyújtottak a harci jelenetekhez, kár, hogy ez nem mondható el a neves zenekarok által írt betétdalokról – melyek hiába ütősek önmagukban, ha az adott pillanathoz egyáltalán nem illenek. A színészek tekintetében sem tökéletes az összkép, főleg a főszereplő Shia LaBeouf volt ezúttal is nagyon gyenge. Hiteltelen a játéka, mellette még a filmes múlttal nem rendelkező, de az első jelenetében rögtön hiányos öltözetben megjelenő Rosie Huntington-Whitley is korrektül mutatott. A mellékszereplők sem tudták megmenteni a helyzetet, hiába volt ezúttal is profi John Turturro vagy John Malkovich, ha utóbbi még egy elégséges módon megírt szerepet sem kapott.
 
Sok hibája akad a Transformers-sorozat 3. részének, azonban a remekbe szabott képi világ szinte mindenért kárpótol. A rendező, Michael Bay eddig sem arról volt híres, hogy komoly, elgondolkodtató drámákhoz adja a nevét, így aki valami hasonlót vár egy járművekké átalakuló fémharcosokról szóló mozitól, az inkább ne üljön be rá. Ugyanakkor, ha valaki képes kikapcsolni az agyát és szórakozni Chicago lerombolásán, annak érdemes megtekinteni – s még az sem jelent gondot, ha véletlenül lemaradunk az elejéről.