Főkép

George Lucas 1983-ban kerekítette le az azóta legendássá vált, és a Keresztapa-trilógiát kivéve minden más filmeposznál nagyobb hatású művet, a Csillagok háborúja IV-VI részekből álló filmfolyamát.
Az első, 1977-es alkotás forradalmasította a filmipart, hiszen ebben alkalmaztak először mindvégig speciális effektusokat, és a filmhez kapcsolódó marketing-hadjárat is minden korábbinál eredetibbnek és sikeresebbnek bizonyult.
A rendező azonban láthatóan nem volt elégedett az eredménnyel, hiszen az évek során, az újrakiadások alkalmával egyre toldozgatta-foldozgatta az eredeti képsorokat, ám amit valójában elképzelt, ténylegesen már nem valósíthatta meg.

Ezért előzte meg nagy várakozás a sokat mondó, és a negyedik résszel szimmetrikus ellentétben álló Baljós árnyak címre keresztelt első részt, melynek megfilmesítésekor Lucast már nem kötötték a fizika szabályai, sem az emberi méretek korlátai – a számítógéppel előállított képek, vagyis a CGI-technológia lényegében szabad kezet adott a fantáziájukat immár nyugodtan csapongni engedő alkotóknak.

Azonban sokan, köztük nem mellékes módon az eredeti trilógia létrehozói, fanyalogtak a végeredmény láttán, éppen mivel túl nagy teret kapott a műviség, és elsikkadt mellette a színészi játék, a szív és a lélek. Számomra viszont az első rész igazi reveláció, a lucasi eszme közel tökélyre vitt manifesztációja volt.

A manapság egyre gyakoribb – ha nem is feltétlenül egyre népszerűbb – előjáték-darabok egyik vonzereje a ráismerés epifániája: már tudottak a következmények, és nem azon kell izgulnunk, mi lesz a mese vége, hanem arra összpontosíthatunk, ténylegesen miként következnek be a szükségszerű események, miként változik a nézőpont, ahogy kibomlanak az előre kódolt végkifejlethez vezető cselekményszálak.
A tudatosan manipulált, módosult befogadói attitűd tökéletesen tükrözi az irodalmi korszellemet, miszerint az újdonság az újraértelmezések végtelen sorában, a jelentések egymásra épülésében és a textúra előtérbe helyezésében keresendő.


Lucasnak ugyanakkor meg kellett küzdenie egy saját maga által, öntudatlanul kreált problémával, nevezetesen azzal a ténnyel, hogy az eredeti Star Wars-trilógia a mindennapok legendáiba beépült figurák egész sorát vonultatta fel. Ezért szükséges volt Luke Skywalkerhez, Han Solóhoz, Leia hercegnőhöz és Darth Vaderhez hasonlóan jellegzetes karaktereket teremtenie. És sikerült.

Darth Maul alakja kétségtelenül vetekszik Vaderével, és ha nem egyszerű mellékszereplő lenne, akár a másik sötét nagyúréhoz hasonló „karriert” is befuthatott volna. Az állandóan megújuló hajkoronájával kitűnő Amidala királynő éppúgy szerelmet ébreszthet a vászon előtt ülő ifjú jedipalántákban, akár annak idején Leia tette ezt.
Qui-Gon Jinn a tanítómester eszményképe, de a mellékszereplők között is rengeteg a kedves, humoros vagy egyszerűen emlékezetes figura, elég a kétbalkezes Jar-Jar Binkset, Anakin gazdáját, Wattót, vagy a fogatverseny favoritját, Sebulbát említenem. Mellettük pedig ismét találkozhatunk a Yodához és Obi-Wanhoz hasonlóan jól ismert szereplőkkel is.

Ráadásul az 1977-es „Egy új remény” ismeretlen arcaival szemben az első részben szinte kivétel nélkül befutott filmcsillagok – többek között Liam Neeson, Ewan McGregor, Natalie Portman, Samuel L. Jackson – játszanak. És ne tagadjuk, noha a Star Wars sosem az Oscar-díjas alakításokról volt híres, a hús-vér csillagok vonzereje nem lebecsülhető.

Ami a neves színészek mellett sokat dob még a filmen, az egyrészt a hangmérnöki munka – a fogatverseny, különösen a kibővített változat, egészen frenetikus élményt nyújt a megfelelő körülmények között –, másrészt a CGI-animátorok egészen kivételes teljesítménye.
A droidhadsereg bolygóra szállása és felsorakozása, a gungák elképesztő víz alatti városa, és a csata mind elképzelhetetlennek, megvalósíthatatlannak tetszettek volna húsz évvel e film előtt, amikor a negyedik és ötödik részek készültek.


Ha tehát előítéletektől mentesen, vagyis nem az eredeti trilógia elvakult rajongójaként, hanem mondjuk Aquinói Szent Tamás esztétikai elvei szerint ítélnénk meg a Baljós árnyakat, megállapíthatnánk, hogy a minden képsorában a történet későbbi fordulatait megelőlegező alkotásban hiánytalanul megvalósul az egység (integritas); a jelenetek, cselekményszálak nem csupán egymást, hanem a későbbi epizódokat is kiegyensúlyozottan ellenpontozzák, következésképp a harmónia (consonantia) követelményének is eleget tesznek; és lévén, hogy a film nem akar több lenni annál, mint ami, és mindvégig megmarad mesének, a didakticizmust tudatosan kerülő, mégis elgondolkodtatóan szórakoztató űroperának, a világosság (claritas) kritériumának is megfelel.

Egyszóval, bár nem kizárt, hogy nem tökéletes – mint ahogy semmi sem az –, mégis tökéletesen megvalósítja az eredeti célkitűzést: mindenki számára emészthető, élvezetes történetet és hozzá látványos megvalósítást kapunk.

A DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: angol DD 5.1
Felirat: angol, magyar + 9
Kép: 2,35:1 (16:9)

A DVD-kiadás extrái:
Audiókommentár
Kimaradt jelenetek
Dokumentumfilm „ A kezdetek”
A storyboardtól az animációig
Werkfilm-sorozat
Videoklip „Duel of the Fates”
Előzetesek
Képgaléria
Star Wars: Starfighter - a játék készítése” werkfilm

Kapcsolódó írások:Star Wars: I. rész - Baljós árnyak
Star Wars III. - A sithek bosszúja
Star Wars trilógia díszdoboz
Star Wars: A klónok háborúja

Jedi Akadémia trilógia:Kevin J. Anderson: Star Wars / Új Rend
Kevin J. Anderson: Star Wars / Sötét Oldal
Kevin J. Anderson: Star Wars / Az Erő Bajnokai

James Luceno: Star Wars - A Gonosz útvesztője
Kevin J. Anderson: Star Wars - Jedi Históriák: A Sithek aranykora
James Luceno: Star Wars - Sötét Nagyúr

A Star Wars hivatalos honlapja:
www.starwars.com

Magyar Star Wars honlap:www.starwars.hu