Zséda: Ötödik érzék (CD)

„Vannak varázslatos számok. És van számos varázslat. Csak sokszor nem vesszük észre. Pedig csak egy kicsit kellene feljebb emelni a fejünket vagy a dolgokat mélyebben látni. Nem mindegy, hogy valami 1 vagy 2 vagy 5 vagy 10. Hogy nagyon nagy a különbség a páros és páratlan között. A boldogság. 10 éve annak, hogy Zsédaként énekelek Nektek és azóta mind az öt érzékemmel a zenére koncentrálok. 5 éve annak, hogy megszületett Nimród, és vele a hatodik érzék. Köszönöm a Szeretteimnek és az Alkotótársaimnak, hogy újra és újra hozzásegítenek ahhoz, hogy ne felejtsek el egy dolgot… érezni. Van számos varázslat. Nekem ez a lemez. Szívből kívánom, hogy Neked is az legyen!” (Zséda)
 
Zséda törékeny, kecses, kedves nő, akinek határozott elképzelése van arról, hogy mit és hogyan szeretne énekelni, és ezért aktívan tesz is. Saját elmondása szerint végig jelen van az alkotási folyamatban, ami biztosítja, hogy csakis olyan dalok szülessenek, amikkel ő száz százalékig képes azonosulni. Nos, az Ötödik érzék dalaiból ez egyértelműen lejön. Az egészből árad a nőiesség, a szenvedély, de nem a mindent elsöprő, pusztító fajta, hanem a melengető, körbeölelő, erőt adó, amitől könnyen függőség alakul ki az emberben. Furán hangzik, hogy van ilyen? Pedig nem az. Csak ismerni kell minket, nőket. Hogy ez nem lehetséges? Butaság. Csak oda kell figyelni ránk. Nem vagyunk olyan bonyolultak, legfeljebb egy kicsit kiszámíthatatlanok. De ki szereti azt, ami unalmas?
 

Nos, Zséda ötödik lemeze kapcsán is valami ilyesmi fogalmazódott meg bennem, hiszen az egész minden, csak nem unalmas. Ilyen körítés után azt hihetné bárki, hogy ez egy érzelgős, szenvelgős, szentimentális anyag, márpedig minden, csak nem az. De ilyen is. Meg modern és dinamikus, már-már kemény is, amit mi sem bizonyít jobban, mint a „Legyen úgy!”, a „Dance” vagy az „Érzék”, melyek bármelyik klubban megállnák a helyüket. És ha már a furcsaságoknál tartunk, a „Babaház” és az „Ágyas mézes” kifejezetten pimasz és szellemes darabok, amik az énekesnő egy újabb, eddig részben eltakart arcát mutatja, míg a „Hétköznapi mennyország”, a „Más világ” és a „Lebegés” az ismerős, otthonos érzést erősítik bennünk. Ezek azok a dalok, amiket bárhol, bármikor hallunk is, egyértelműen Zséda jut eszünkbe róluk.
 

A „Hűtlen” az album egyik legerősebb, legújítóbb dala, melyben az énekesnő partnere Majka, akinek rapbetétje bizony keményen odatesz a mondanivalónak és a hangulatnak, tökéletesen ellenpontozva Zséda előadásmódját és szövegét. Jó és erős dal, valószínűleg sokat fogjuk hallani. Nem hiszem, hogy hallottam volna mostanában ilyen szépen megfogalmazott szöveget a hűtlenséggel kapcsolatban.
 
„Az illat idegen hűvös kezeden.
Lelkem mélyén feldereng egy baljós sejtelem.
A foltok nyakadon…
Rúzs vagy nem tudom.
Összetörhet minden így egy hajnalon.
Miért jó neked így?
Miért kell, szabadulj?
Hogy’ lehet a szív helyett a vágy már csak az úr?”
 
A balladisztikus számok legszebbike talán a „Ha lennél…”, egy régebbi Dévényi Ádám szerzemény feldolgozása, melyet még különlegesebbé tesz Szirtes Edina „Mókus” hegedűjátéka. Már az indítás is csodálatos, ahogy a zene szárnyra kap, az meg egyszerűen szívet és lelket gyönyörködtető, mint ahogy az a minimalizmus is, ami a folytatásban következik. Szép és fájdalmas, kicsit könnyes-sírós dal ez, amiben Zséda hangja maga is hangszerré válik. Ehhez csak egyetlen dal hasonlít, és egyben válik méltó párjává, ez pedig nem más, mint az albumot záró „Láttam a szerelmet”, melyet a lemezt bemutató sajtótájékoztatón volt szerencsém élőben hallani. Valla Attila csodálatosan beszél a szerelemről, melyhez Szirtes Edina „Mókus” megtalálta a legalkalmasabb zenét, Zséda pedig mindezt úgy képes előadni, hogy miközben hallgatom, a hideg futkos a hátamon. Egyszerűen tökéletes.
 
„Láttam a szerelmet-,
szekéren utazott.
Nem kapott kegyelmet.
Menekült. (Mulatott.)
Meztelen testével elterült, ott hátul.
(Nem nézi merre tart, `kinek a világ tárul.)”
 
Négy hosszú év telt el Zséda előző nagylemeze óta, de megérte várni, hiszen a szólókarrierjének 10 éves jubileumát ünneplő énekesnő ötödik albuma egy sokszínű, izgalmas, érett, modern és nőies anyag lett. A borító az én ízlésemnek talán túlságosan is letisztult, de szerencsére a zenei anyag nem az: a 12 vadonatúj dal között akad könnyeket fakasztó ballada és romantikus dráma éppúgy, mint bulis, mosolygós, dinamikus, táncolós, könnyed nóta. A szövegek – ahogy azt megszokhattuk – intellektuálisak, elgondolkodtatóak, legtöbbször a lelkünket szólítják meg, akárcsak a versek. És ez jó, mert nem készen kapjuk a mondanivalót, hanem bizony meg kell küzdenünk érte. A zene elsőre nem éppen összetett, ám többször meghallgatva feltűnnek azok az apróságok, azok a különleges és szellemes megoldások, amik kiemelik a tömegből, és áthelyezik a lemezt az igényes popzene polcára.
 

Előadó:
Zsédenyi Adrienn – ének
 
Közreműködők:
Létray Ákos
Moldvai Márk
Orbán Tamás
Rakonczai Viktor
Rácz Gergő
Szabó Ágnes
Geszti Péter
ifj. Malek Miklós
Valla Attila
Szente Vajk
Schram Dávid
Dévényi Ádám
Majka – ének
Bársony Bálint – szaxofon
Dandó Zoltán – gitár
Szirtes Edina „Mókus” – hegedű, brácsa, hangszerelés, vokál
Földes Gábor – dobprogram, basszusgitár
Oláh Csaba – gitár
Födő Sándor Fodo – zongora
Szabó Tamás – szájharmonika
Four Bones Harsona Kvartett
 
A lemezen elhangzó számok listája:
Legyen úgy!
Hétköznapi mennyország
Más világ
Babaház
Hűtlen feat. Majka
Tisztaszív
Ha lennél...
Második felvonás
Ágyas mézes
Szél
Lebegés
Dance
Érzék
Láttam a szerelmet
 
Diszkográfia:
Zséda (2002)
Zséda-Vue (2004)
Ünnep (2006)
Rouge (2008)
Rouge koncert (2009) – CD, DVD
Ötödik érzék (2012)