Főkép

Diana Krall lemezeiről korábban olyan emberek írtak az ekultura.hu-ra, akik nálam jobban ismerik, mi több, értik is a jazz műfaját, így talán érthető, ha egy kicsit meg vagyok szeppenve, még akkor is, ha ez nem olyan jazz, mint amit mondjuk Pat Metheny, Charlie Haden, Hank Jones, Wynton Marsalis, Jan Garbarek vagy John Coltraine nevéhez kötünk. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen témában kell megfogalmaznom a gondolataimat és/vagy érzéseimet, de ahogy mondani szokás, innen szép nyerni, meg aztán jóról nem nehéz jót írni. Vagy éppen ellenkezőleg? Már magam sem tudom. Persze egyesekben felmerülhet a kérdés, hogy ha nem értek hozzá, miért írok róla. Erre egyszerű a válasz: akinek kellett volna, az passzolta, és másnak nem volt szabad kapacitása, nekem viszont volt, ráadásul van is véleményem.
 
Akik egy picit is ismerik Diana Krall nevét, esetleg valami fogalmuk van a munkásságáról, azok tudják, hogy mire képes, amikor saját dalokat az elő, és milyen, amikor feldolgoz, hiszen mindkettőre volt már példa azóta, hogy 1993-ban megjelent az első lemeze, a Stepping Out. A nem saját szerzeményes verzióra remek példa a tematikus válogatásnak tekinthető 2005-ös Christmas Songs vagy a 2006-ban megjelent From This Moment On, melyre Krall a gyerekkorát meghatározó dalok közül gyűjtött össze néhányat. És most itt a következő, a kvázi folytatás, ezúttal elsősorban az 1920-as és 30-as évekből való dalokkal. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha az édesapja, James Krall nem lett volna jazz zongorista, aki szenvedélyesen gyűjtötte a lemezeket, amiket nem zárt el a lánya elől.
 
Vannak, akik az egyik, míg mások a másik irányt kedvelik, ám abban mindenki egyetért, hogy Diana Krall nagyszerű zenész, és bármit csinál, az csak jó lehet. A jazzt szeretők és értők általában a saját dalos lemezeket szeretik, míg mi, többiek inkább a populárisabb feldolgozásokat kedveljük, tehát míg az első csoportba tartozók esetleg fanyalognak, és ne adj isten felesleges tölteléklemeznek tekintik a Glad Rag Dollt, addig a magamfajta „mazsolák” minden egyes dallamát szeretik. Ebben valószínűleg komoly szerepe van az új, modern hangszerelésnek, a technikai megoldásoknak és a szokatlan hangszereknek. Nekem úgy tűnik, semmi kockázat nincs a dologban, ám a hozzáértők szerint igenis nehéz úgy kivitelezni a dolgot, hogy ne csússzon ki a jó ízlés keretei közül, hogy természetesnek és magától értetődőnek tűnjön minden. Szerintem Diana Krall és csapata remekül megoldotta a feladatot, legalábbis nekem nagyon tetszik a végeredmény, aminek minden hangjából árad a kifinomultság, az elegancia és a profizmus. Ő már bizonyította a tehetségét, szóval igenis megengedheti magának, hogy olyan lemezt vegyen fel, amihez éppen kedve van, és ahogy látom, ebben a visszafogott, intimebb bárzenés közegben jól érzi magát, ráadásul remekül érvényesül melankolikus, kicsit füstös, érzéki hangja.
 
Nem hiszem, hogy akár neki, akár a közreműködő zenészeknek kihívást jelentett volna a lemez felvétele, nincsenek is hatalmas egyéni teljesítmények, de talán éppen ettől lesz kerek egész a végeredmény. Vannak helyzetek, amikor nem az számít, mennyire egyedi, mennyire különleges, szakmailag magas szintű az alkotás, hanem az, és nem csak anyagi szempontból, hogy minél több emberhez eljusson a zene, és az általa közvetített üzenet. Diana Krall esetében ezzel nincs hiba, ő képes elérni, hogy popzene helyett ilyesmit hallgassanak az emberek, és ez jó, nagyon jó. Legalábbis szerintem.
 
Ahogy azt már az írás elején is jeleztem, nem igazán értek ehhez a műfajhoz, nem vagyok járatos benne, viszont, mint általában az emberek, el tudom dönteni, hogy amit hallok, az tetszik vagy sem, illetve hogy vannak-e benne olyan zenei megoldások, amik meglepőek számomra. Nos, a Glad Rag Doll esetében a második szám volt az, amire felkaptam a fejem, hiszen a kezdés után egyáltalán nem számítottam torzított gitárra, márpedig a „There Ain`t No Sweet Man That`s Worth The Salt Of My Tears”-ben ezt hallhatjuk, na meg egy olyan zongora szólót, amitől viszketni kezdenek az ember ujjai. Semmi extra, de így együtt, a többi hangszer „maszatolásával” a háttérben remek az összhatás. Nekem ez az egyik kedvencem, bár nem sokkal marad el tőle a „You Know - I Know Ev`rything`s Made For Love” és a „I`m A Little Mixed Up” sem, amikben nagyon tetszik a bőgő brummogása, amire tökéletes választ ad a zongora légies könnyedsége. Nagyon tetszik a dalok könnyed, feszteles hangulata, amivel tökéletes ellentétben áll a címadó „Glad Rag Doll”, illetve a „Prairie Lullaby” és a „Let It Rain” alkotta hármas, ahol visszafogott, akusztikus kíséret mellett tökéletesen tud érvényesülni Diana Krall jazzes éneklése. Ezekbe a dalokba talán még a fanyalgók sem tudnak belekötni.
 
Az elsősorban a 20-as és 30-as évek Amerikájának bárzenéjét megidéző lemez szerintem egyértelműen meg fogja osztani a rajongókat, akiknek a jelek szerint bizony még várniuk kell arra, hogy Diana Krall a The Girl in the Other Room-hoz hasonlóan izgalmas anyaggal lepje meg őket. Amíg ők várakoznak, addig én hallgatom ezt a lemezt. Sokszor. Nagyon sokszor.
 
Előadók:
Diana Krall – ének, zongora
 
Közreműködők:
Marc Ribot – ukulele, gitárok, bass, bendzsó
T Bone Burnett – producer, gitárok
Howard Coward – ukulele, mandola, gitár, vokál
Jay Bellerose – dobok
Dennis Crouch – bass
Bryan Sutton – gitárok
Colin Linden – gitárok, dobro
Keefus Ciancia – billentyűs hangszerek, mellotron
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1. We Just Couldn`t Say Goodbye
2. There Ain`t No Sweet Man That`s Worth The Salt Of My Tears
3. Just Like A Butterfly That`s Caught In The Rain
4. You Know - I Know Ev`rything`s Made For Love
5. Glad Rag Doll
6. I`m A Little Mixed Up
7. Prairie Lullaby
8. Here Lies Love
9. I Used To Love You But It`s All Over Now
10. Let It Rain
11. Lonely Avenue
12. Wide River To Cross
13. When The Curtain Comes Down
 
Diszkográfia:
Steppin’ Out (1993)
Only Trust Your Heart (1994)
All for You (1995)
Love Scenes (1997)
When I Look in Your Eyes (1998)
The Look of Love (2001)
Live in Paris (2002)
Heartdrops: Vince Benedetti Meets Diana Krall (2003)
One Night in Paris [live] (2003)
The Girl in the Other Room (2004)
Live at the Montreal Jazz Festival (2004) DVD
Christmas Songs (2005)
From This Moment On (2006)
The Very Best of (2007)
Quiet Nights (2009)
Glad Rag Doll (2012)