Főkép

A Kalevala zenei világának megteremtésében jeleskedő finn Amorphis a metal univerzum egyik legizgalmasabb és legegyedibb zenekara, lemezeik mind hibátlanok, amin a finn folklórt a metal súlyával elegyítik. Idén már nyolcadik stúdióalbumukkal rukkoltak elő, a gyönyörű borítóval ellátott és nem kevésbé zseniális muzsikát rejtő Silent Waters képében.

A ’90-es évek végén a nagy áttörést hozó zenei világtól kissé eltávolodott együttes a közelmúltban történt tagcsere után újra rálépett a korábban elhagyott ösvényre. Bár a Pasi Koskinen énekessel készített, kissé retrós, southernes témákat felvonultató lemezek is nagyszerűek, a népies elemek megritkulásán kívül hiányzott belőlük valami, ami a Tales… és az Elegy idejében még jellemezte őket, és ami már az előző lemezen is visszatért. Ez pedig a dalok epikus és ünnepélyes hangulata, változatossága, amiben nagy szerepe van az új énekes, Tomi Joutsen varázslatos és sokszínű orgánumának is.

Már a tavaly megjelent és nem kis döbbenetet okozó Eclipse kapcsán is az jutott eszembe, hogy méltó folytatása ez az Elegy lemeznek, az új korong pedig ugyanezt az érzést erősíti bennem. Nem hittem volna, hogy az Amorphis elő tud még rukkolni ekkora meglepetéssel, vagy hogy valaha is képesek lesznek a számomra etalont jelentő Elegy-hez hasonló anyagot összerakni, de bizony a finnek visszatértek és jobbak, mint valaha! Ennek tudatában a köztes időben megjelent lemezek leginkább egy izgalmas zenei kitérőnek tűnnek, amik mint említettem, szintén minőségi produkciók.

Bár az előző lemez nekem jobban tetszett, a Silent Waters csak egy hajszállal marad le mögötte. Az Eclipse-ről egy dalt sem tudtam volna kiragadni, mert mind tökéletes volt. Az új korongon szintén mindegyik tétel egy csoda, a színvonal végig magas, de vannak különösen kiemelkedőek. Jó újra hallani Esáék varázslatos gitárdíszítéseit, szólóikat, rendkívüli dallamaikat, a szép zongorás és billentyűs betéteket és érezni azt a csak rájuk jellemző atmoszférát. Annak is örülök, hogy a Tuonela óta méltatlanul hanyagolt death metalos elemek is újra visszaköszönnek mostanában. A skála így az atmoszférikusan lágy dallamoktól a mélyből feltörő őserőig mindent magában foglal. Ugyanez elmondható a vokális témákra is. Ennek az aranytorkú srácnak nem létezik lehetetlen: kíméletlenül képes hörögni, majd a lehető leglágyabban és átéléssel énekel óriási dallamokat, ezt még kiegészítve a két véglet közötti megannyi árnyalattal. Döbbenetesen sokszínű, változatos és izgalmas.

Az együttes teljes fegyvertárát felvillantó „Weaving the Incantation” tökéletes kezdés, a death metalos zúzástól a levegősebb témákon keresztül a jellemzően gyönyörű gitárdallamokig és szólókig minden megtalálható benne, mindez Tomi érzéssel teli énekével kísérve. Itt rögtön meg is mutatkozik kivételes tehetsége, nevezetesen, hogy ezerféle módon képes a hangját használni. Egyik nagy kedvencem a címadó dal, amely szintén gyönyörű, zongorás alappal megtámogatott, egyedien epikus szerzemény egy nagyon eltalált refrénnel. Az „I of Crimson Blood” is nagyon tetszik, az előző lemez „Same Flesh” című darabjához tudnám hasonlítani: ebben szintén monumentális dallamok sorakoznak erre a kissé szomorkás atmoszférát nyújtó eposzban.

Különösen szép még a lírai hangvételű és monumentális „Her Alone” is, ami csodálatos dallamaival egy igazán szívből jövő romantikus darab, számomra ez jelenti a lemez csúcspontját. Az akusztikus „Enigma” is elbűvölő, már-már himnikus szépségű, lélekben középkori várakba és messzi tájakra repít, csakúgy, mint az ezt követő „Shaman”. A „Black River” pedig méltó módon zárja le az egész művet: a kezdeti melankolikus hangulatot mesterien fordítják pozitív energiává. Annyira természetesen és könnyedén jön át ez a zene, és olyan jó érzéssel tölti el az embert, hogy öröm hallgatni. Ugyan lappang benne némi szomorúság, de mégis vigasztaló a hangvétele, ünnepélyes és emelkedett a hangulata, szépsége lenyűgöző. Sok hasonlóan értékes lemezt várok még ettől a csapattól. Na meg persze egy élő fellépés sem lenne rossz.

Összefoglalva: az Amorphis még mindig egy üde színfolt a zenei palettán. Aki szereti a hangulatos, érzéseket is közvetítő zenét, az bátran próbálkozzon vele!

Az együttes tagjai:
Tomi Joutsen – ének
Esa Holopainen – gitár
Tomi Koivusaari – gitár
Niclas Etelävuori – basszusgitár
Santeri Kallio – billentyűk
Jan Rechberger – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Weaving The Incantation
2. A Servant
3. Silent Waters
4. Towards And Against
5. I Of Crimson Blood
6. Her Alone
7. Enigma
8. Shaman
9. The White Swan
10. Black River
11. Sign (ráadás szám)

Diszkográfia:
The Karelian Isthmus (1992)
Tales from the Thousand Lakes (1994)
Elegy (1996)
Tuonela (1999)
Am Universum (2001)
Far from the Sun (2003)
Eclipse (2006)
Silent Waters (2007)
Skyforger (2009)
The Beginning Of Times (2011)

Válogatások:
Story – 10th Anniversary (2000)
Chapters (CD és DVD, 2003)