Főkép

Sajnálatos módon lemaradtam a kanadai együttes pár évvel ezelőtti WOMEX-es fellépéséről, így az ismerkedésre az apropót a legfrissebb lemezük adta. Mivel amúgy is régen hallgattam francia – pontosabban québeci – népzenére épülő világzenét, kíváncsian indítottam el a korongot.

 

Az Indomptable (Legyőzhetetlen) már a zenekar negyedik albuma, és ez meg is látszik rajta. Érezhető az az összeszokottság és a kiforrott stílus, amelynek védjegye a dús énektémák és vokálok használata, valamint az az áradó dinamika, ami pár szám után garantáltan mozgásra és mosolygásra készteti a hallgatót. Legalábbis én így jártam velük: bármikor pörgött a lemez, a végére mindig jobb kedvem lett. Tagadhatatlanul hatással volt rám ez az életöröm.

 

A zene legfőbb jellegzetessége, hogy a dalokat alapvetően táncoláshoz komponálták – elég csak az olyan tételeket meghallgatni, mint a „Moins d'argent” vagy a „Mes chums irlandais”. Ez utóbbi egyébként tipikus Le Diable à Cinq szerzemény: tele van énekkel, amit mértéktartó, mégis lendületes hangszeres betétek kísérnek. Duzzad az energiától, amely mindig akkor hág a tetőfokára, amikor a hangszerek kerülnek előtérbe. Egyszerű, de nagyszerű recept, és különösen szimpatikus, hogy nem is akar többnek látszani annál, ami. Az pedig további pluszpont, ahogyan az ír dallamvilágot beépítik a saját hangzásukba.

 

Egyik személyes kedvencem a „Les filles du Canada”, amelynek indítása a mississippi-deltavidék tradícióit (a cajun és zydeco stílust) idézi fel. A produkció egyébként nem tekinthető puritán népzenének, hiszen időnként bátran kacérkodnak más műfajokkal is – ez mind a saját szerzeményekre, mind a feldolgozásokra igaz. A nyitottság tetten érhető a hangszerelésben is, hiszen például az elektromos gitár nem tekinthető hagyományos népzenei hangszernek.

 

Az Indomptable számomra pontosan azt adja, amit egy ilyen lemeztől várok: lendületes, jókedvű, táncolható zenét, amely pillanatok alatt magával ragad. Nem akarja újraértelmezni vagy kiforgatni a québeci népzenei hagyományt, hanem egyszerűen nagyon jól használja fel, és hozzáteszi mindazt, amitől a Le Diable à Cinq zenéje felismerhetővé válik.

 

Éppen ezért lett számomra kellemes meglepetés ez az album. Nem kell mögé túlbonyolított magyarázatokat gyártani: elég elindítani, és hagyni, hogy tegye a dolgát. Mivel az utóbbi években – részben a WOMEX-es fellépésnek köszönhetően – már Európában is koncerteztek, bízom benne, hogy egyszer hozzánk is eljutnak. Élőben kifejezetten nagy élmény lehet ez a produkció.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Mes chums irlandais, Les filles du Canada, Le tour de la montagne

2026-ban megjelent album (szerzői)

Weboldal: https://www.facebook.com/lediableacinq

 

 

Az együttes tagjai:

André-Michel Dambremont – gitár, basszusgitár, ének

Éloi Gagnon-Sabourin – billentyűs hangszerek, ének

Félix Sabourin – harmonika, ének

Rémi Pagé – hegedű, mandolin, ének

Samuel Sabourin – hegedű, bendzsó, mandolin, ének

 

Közreműködők:

Carl Prévost – elektromos gitár

Benjamin Proulx – ütőhangszerek

Loïc Thériault – ütőhangszerek, vokál

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Par derrière chez ma tante 03:37
  2. Mes chums irlandais 04:36
  3. Les chaises d'Amédée 03:42
  4. Le tour de la montagne 03:32
  5. On t'attend à cabane 04:52
  6. Les filles du Canada 03:53
  7. L'ivrogne à son retour 03:02
  8. Jean Jolicoeur 03:21
  9. Moins d'argent 04:33
  10. La maîtresse 06:53