Főkép

A kezdő jelenetben megismerjük Hanket (Alan Ritchson), aki egy meglepően igényes kávéitalt szürcsölgetve, francia leckét vesz éppen. Munkába készülhet, mert telefoncsörrenés zavarja meg az idillt, dolog van. De előbb a gyűlés.


Kilép az ajtón és Brisbane turisztikai reklámjában találjuk magunkat. A film kezdeti jeleneteiben olyan képsorokat láthatunk, hogy meg sem lepődünk, amikor egy ponton a másik főhős is a város előnyeit ecseteli. Ez a fajta reklám kicsit leesik a vászonról, de legalább tényleg szép helyet választottak és a kivitelezés is kifejezetten igényes.

 

Ha két amerikai filmet már láttunk életünkben, akkor sejthetjük, hogy gyűlés alatt valamilyen AA-szerű dolgot kell érteni, és tényleg, „egy éve józan” érmét vehet át Hank. Kezdődhet a meló, ami érzékeny dolgok – emberek szállítmányozása, úgy tűnik, legálisan. Ez ilyen gazdag ember szakmának tűnik (mint a Crime 101-ben a magas értékű biztosítási ügynök), amiről nehéz eldönteni, hogy csak a filmek kedvéért találták-e ki. Mindenesetre a vászon világában létezik és Hank szinte némán műveli. Nem úgy, mint Ben (Owen Wilson) a sajátját, akivel egy magánrepülőn találkozunk, amint a szimpatikusság határát át nem lépve nyomul a légikísérőre. Annyira őszintének tűnik a lelkesedése a város és az élet élvezete iránt, hogy még a hölgy is igent mond egy későbbi vacsorára. Az ő feladata, hogy eljuttasson egy májat tartalmazó táskát egy súlyosan beteg kislányhoz. Wilson kisujjból, de nagyon jól hozza ezt a karaktert, kedvesnek, jóindulatúnak látszódik.

 

Ben a harmadik szállítmány Hank naptárában, az általa hozott táska helyett. Ezt már az autóban tudjuk meg, nagyon sok mondat elhangzása közben. Itt egy kicsit sajnáltam, hogy nem angolul nézem a filmet, jobban esett volna eredeti pörgésében hallani, ahogyan Ben/Wilson beszél. A két ellentétes figura közötti konfliktus mégsem tud kialakulni ebben a viszonylag szűk térben, mert egy üldöző felbukkanása új helyzetet teremt. Hank átvált profiba, míg Ben nagyon nem érti az egészet. Ritchson is kiválóan alkalmas a marcona, ám jószívű volt katona megformálására, amit a Reacher több évadában már bizonyított. Az a száraz humor, amit Hank karaktere is megkapott (már a Reacherben is látható volt) jól ellentételezi a Ben természetéből fakadó inkább vidám, mint humoros derűt. Végig is somolyoghatnánk a filmet, ám akciók vannak.

 

Az üldözőkről megtudjuk, hogy véresszájú maffiózók és bárkit lelőnek, aki az útjukba kerül. Miért nem hívják rájuk a rendőrséget? Mert korrupció. Annak ellenére, hogy egy megvesztegethető rendőr sem bukkan fel a filmben. Az ő szerepük kimerül annyiban, hogy a sérültek és halottak számát növelik, vagy ha „szerencséjük” van, akkor mindezt úgy teszik, hogy a menekülőket segítsék.


Nem szabad bonyolult kérdéseket feltennünk, mert a film ezekre nagyon egyszerű, inkább átlátszó válaszokat ad.

 

De nem is nagyon van időnk kérdezgetni, mert komoly vadászat alakul ki, a gumik csikorognak, a fegyverek ropognak, a csontok törnek, a vér folyik. Ugyanannyira szórakoztatóak az autós üldözések, mint a két főszereplő kialakuló bajtársiassága, majd barátsága – és a mozi 1 óra 37 perces játékideje szinte elrepül.