Főkép

Halványan rémlenek kazetták, amelyek feliratozása szerint török zenét tartalmaztak, és a kiadó első emberének társaságában láttam őket, pár évvel korábban. Arról természetesen fogalmam sincs, miféle kanyarok és véletlenek vezettek el odáig, hogy megjelenjen ez a lemez.

 

Abban viszont biztos vagyok, hogy ennek a zenének a gyökerei Törökországba, azon belül pedig jobbára Anatóliába vezetnek. Mostanában nagyon sokszor mondtam már albumokkal kapcsolatban, hogy jól hallhatóan népzenei gyökerekkel bírnak, amit tehetségük függvényében modernizáltak. Nincs ez másként a dán-török származású Hilal Kaya esetében sem, aki ezt mondta a Sümbül című korongról:

„Számomra ez az album a vágyakozásról, a valahová tartozásról és a gyökereinkhez való kapcsolódásról szól. Miközben hagytuk, hogy a zene szabad maradjon, igyekeztünk Anatólia varázsát és emlékeit is magában hordozni.”

 

Tény, sokféle hangulat, érzelem fogalmazódik meg a lemezen, és nem mondhatok mást, az énekesnő tökéletesen uralja a hangját, mindig alkalmazkodva az aktuális számhoz. Első hallásra az tűnt fel, hogy az őt kísérő zenészek mennyire jól alkalmazkodnak ehhez a zenei környezethez. Amit Søren Bigum művel gitárjával a „Harabe” című számban, az nem csupán azt bizonyítja, mennyire átérzi ezt a hangulatot, hanem arra is ráébresztett, hogy hiába a földrajzi távolság, mégis vannak rokon vonások, összecsendülések kelet és nyugat között.

 

Talán éppen ez a kettősség teszi igazán érdekessé a Sümbül világát: miközben Hilal Kaya számára Anatólia nem pusztán zenei forrás, hanem a gyökerekhez való kapcsolódás része, a lemez hangzásán egyáltalán nem érződik valamiféle görcsös hagyományőrzési szándék. Inkább úgy tűnik, mintha a régi dallamok és hangulatok természetes módon találkoznának azokkal a zenei hatásokkal, amelyek a közreműködő muzsikusok felől érkeznek. Ettől nem múzeumi tárggyá válik az anatóliai örökség, hanem élő, alakítható anyaggá.

 

Igen, ez a lemez nem tekinthető népzenének, hiszen pszichedelia, rock (Fasl-ı Thrakien), jazz és ki tudja még mi minden épül be a zenébe, ami ettől egyszerre válik modernné és tiszteleg a hagyomány előtt. Legyen szó gyorsabb vagy lassabb számokról, a muzsikusok döccenő nélkül váltanak, de persze Hilal Kaya hangja a legnagyobb kincs. Orgánuma nagyon jól illik ehhez a zenéhez és hangulathoz. Érdemes meghallgatni a „Sen Olmasan”-t, mert ebben érdekes az ének, a muzsikusok pedig rövid időre magukhoz ragadják a vezetést – és ettől egy izgalmas szám kerekedik.

 

A Sümbül számomra azért érdekes lemez, mert úgy nyúl egy erősen felismerhető kulturális és zenei örökséghez, hogy közben egy pillanatra sem akarja megjátszani, hogy vissza lehet térni valamiféle változatlan múlthoz. Hilal Kaya inkább továbbgondolja mindazt, amit Anatóliából magával hozott, és ehhez a rocktól a pszichedelikus zenén át a jazzig többféle hatást is hozzátesz. Ettől lesz a Sümbül egyszerre ismerős és egzotikus – és ezért érdemes újra meg újra meghallgatni.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Harabe, Fasl-ı Thrakien, Sultan

2026-ban megjelent album (CPL-Music)

Weboldal: https://www.facebook.com/hilalkaya89

 

 

Az együttes tagjai:

Hilal Kaya – ének, akusztikus gitár

Orhan Özgür Turan – úd (oud), bağlama, ebow

Søren Bigum – elektromos gitár, akusztikus gitár, mandolin, acélgitár, billentyűs hangszerek, háttérének

Henrik Poulsen – basszusgitár, moog basszusgitár

Søren Poulsen – dobok, ütőhangszerek

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Bir Lokma Sevda
  2. Perişan
  3. Başındaki Yazma / Avşar Elleri
  4. Harabe
  5. Thrakien Sunrise
  6. Fasl-ı Thrakien
  7. Sen Olmasan
  8. Sultan
  9. Alma Attım Yuvarlandı
  10. Mavi Yıldız
  11. Sümbül