Két világ között – Pearl S. Buck élete és munkássága

A huszadik századi amerikai irodalom történetében kevés olyan életmű akad, amelynek megítélése ennyire megosztotta az irodalmi közvéleményt, mint Pearl S. Bucké. Ő volt az első amerikai nő, aki elnyerte az irodalmi Nobel-díjat, regényei mégis évtizedekig a magasirodalmi kánon és a széles olvasóközönségnek szóló próza határvidékén helyezkedtek el. Művészete nem elsősorban az európai modernizmus stíluskísérleteiből, hanem a hagyományos kínai szóbeli mesemondás, a saga-irodalom és a bibliai történetek hatásából is táplálkozott. Írásaiban a nyugati olvasók számára addig kevéssé ismert kínai társadalmat és mindennapokat tette kézzelfoghatóvá, miközben egész életében következetesen kiállt a kulturális megértés, a társadalmi egyenlőség és az előítéletek elleni küzdelem mellett.

 

Pearl Sydenstricker 1892. június 26-án született a Nyugat-Virginia állambeli Hillsboróban, mélyen vallásos, presbiteriánus misszionárius családban. A kislány mindössze néhány hónapos volt, amikor szülei, Absalom és Caroline Sydenstricker visszatértek Kínába, így Pearl gyermekkorát a Jangce folyó menti Csencsiang városában töltötte. Korai éveit kettős kulturális neveltetés határozta: otthon, a családi ház falain belül az amerikai puritán fegyelem, a mély vallásosság és az angol nyelv uralkodott, míg a kapun kívül a kínai dajkája, Kung asszony meséi a buddhista és taoista hagyományok, valamint a helyi kultúra formálták a gondolkodását. Kisgyermekként a helyi kínai nyelvjárást éppoly természetesen sajátította el, mint az angolt. A kulturális hovatartozás bonyolult kérdéseivel korán szembesült, különösen az 1900-as boxerlázadás idején, amikor a külföldiek és keresztény misszionáriusok elleni erőszak miatt a családnak átmenetileg el kellett hagynia Csencsiangot. Pearl édesanyjával és húgával Sanghajba menekült, ahol közel egy évet töltöttek, majd 1901-ben az egész család az Egyesült Államokba utazott. Csak a következő évben tértek vissza Kínába. Ez az élmény is hozzájárult ahhoz, hogy későbbi életében különös érzékenységgel forduljon a kultúrák közötti kapcsolatok és a kölcsönös megértés kérdései felé.

 

Felsőfokú tanulmányait az Egyesült Államokban, a virginiai Randolph-Macon Leánykollégiumban végezte, ahol 1914-ben diplomázott. Bár élvezte az amerikai intellektuális szabadságot, idegennek érezte magát saját hazájában, így a diploma megszerzése után azonnal visszatért Kínába, hogy beteg édesanyját ápolja. Itt ismerkedett meg John Lossing Buck amerikai agrárközgazdásszal, akivel 1917-ben házasodtak össze. Házasságuk nem volt boldog; a férfi racionális, statisztikai szemlélete és Pearl élénk, irodalmi képzelete korán feszültséget szült. A házaspár az észak-kínai Anhuj tartomány egy elszigetelt, szegény mezőgazdasági vidékére költözött. Az itt szerzett tapasztalatok – mindenekelőtt a kínai parasztok földhöz való mély kötődése – későbbi regényeinek egyik legfontosabb ihletforrásává váltak. A családi drámák itt is utolérték: egyetlen vér szerinti lánya, Carol, súlyos értelmi fogyatékosságot okozó fejlődési rendellenességgel született, ami miatt Pearlnek később mély bűntudattal és hatalmas ápolási költségekkel kellett szembenéznie. A döntés, hogy Carolt később intézetben helyezze el, élete végéig fájdalmas lelki teher maradt számára, ugyanakkor ebből a tapasztalatból is fakadt későbbi elköteleződése a kiszolgáltatott gyermekek támogatása iránt.

 

Az irodalmi áttörést és a nemzetközi hírnevet az 1931-ben megjelent Az édes anyaföld (The Good Earth) című regény hozta el számára. A szegény paraszt, Vang Lung és felesége, az egykori rabszolgalány, O-lan küzdelmes felemelkedését elmesélő történet komoly visszhangot váltott ki az Egyesült Államokban. A nagy gazdasági világválság idején az amerikai olvasók milliói találtak párhuzamot a saját túlélési küzdelmeik és a kínai földművesek kitartása között. A könyv huszonegy hónapon át vezette a bestseller-listákat, 1932-ben elnyerte a rangos Pulitzer-díjat, és a belőle készült hollywoodi filmadaptáció tovább növelte Buck nemzetközi ismertségét. Az 1937-ben bemutatott alkotás két Oscar-díjat is kapott: Luise Rainer O-lan megformálásáért a legjobb női főszereplő, Karl Freund pedig a legjobb operatőr díját vehette át. A film sikere tovább erősítette Buck helyét a korszak legismertebb szerzői között. A regényt később két folytatás követte – Sons (Fiai) és A széthulló család (House Divided) –, így alakult ki a Ház-trilógia.

 

Pályájának egyik legfontosabb állomása 1938-ban érkezett el, amikor a Svéd Akadémia neki ítélte az irodalmi Nobel-díjat a kínai paraszti élet gazdag, epikus ábrázolásáért és életrajzi ihletésű műveiért. A döntést az amerikai irodalmi élet több szereplője is bírálta; sokan úgy vélték, hogy prózája túlságosan hagyományos és közvetlen ahhoz, hogy a legmagasabb irodalmi elismerést érdemelje. Pearl S. Buckot azonban a bírálatok nem törték meg. Nobel-előadásában a kínai regényírói hagyományt és a névtelen mesemondók örökségét nevezte meg írói szemléletének legfontosabb forrásai között.

 

A harmincas évek közepén, a Kínában növekvő politikai bizonytalanság és a polgárháborús feszültségek miatt Pearl végleg elhagyta Ázsiát és visszatért az Egyesült Államokba. Elvált első férjétől, és hozzáment Richard Walsh-hoz, a John Day Company kiadó igazgatójához, aki szakmai és szellemi partnere lett. Pennsylvania államban, a Green Hills Farm nevű birtokon telepedtek le. Mivel Kínába nem térhetett vissza, Pearl figyelmét egyre inkább a társadalmi aktivizmus felé fordította. Létrehozta a Welcome House nevű ügynökséget, az első olyan nemzetközi örökbefogadási szervezetek egyikét, amely az ázsiai származású, háborúk és társadalmi kirekesztettség miatt kiszolgáltatott gyermekek megsegítésére jött létre. Élete során összesen hét gyermeket fogadott örökbe, sokszínű családot teremtve az otthonukban.

 

Karrierje későbbi szakaszában rendkívül termékeny maradt, több mint nyolcvan kötetet – regényeket, esszéket, gyermekkönyveket és életrajzokat – publikált. Bár az irodalmi élet meghatározó szereplői a negyvenes évektől kezdve egyre hűvösebben bántak vele, közvetlen hangvétele és társadalmi elkötelezettsége miatt az olvasóközönség mindvégig hűséges maradt hozzá. Utolsó éveit a fizikai leépülés és a magány árnyékolta be, különösen második férje 1960-as halála után. Pearl S. Buck 1973. március 6-án hunyt el tüdőrákban a vermonti Danbyben, alig néhány hónappal a nyolcvanegyedik születésnapja előtt. A Green Hills Farmon helyezték örök nyugalomra egy olyan sírkő alatt, amelyre kívánsága szerint nem írták rá angolul a nevét, csupán a kínai karakterekkel vésett születési neve áll rajta.

 

Kulturális és esztétikai örökségének, valamint a keleti és nyugati világ közötti közvetítő szerepének állít emléket Judy Chicago 1979-es The Dinner Party című monumentális installációja is, amelynek Örökség-padlóján Pearl S. Buck neve is szerepel a történelem és kultúra kiemelkedő női alakjai között. Munkássága ma is annak példája, hogy az irodalom képes kulturális távolságokat áthidalni. Regényei nemcsak a huszadik századi Kínáról adtak új képet a nyugati olvasóknak, hanem arról is, hogy az emberi sorsok alapvető kérdései a különböző kultúrákban sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint azt első pillantásra gondolnánk.

 

Önálló magyar nyelvű kiadásai:

 

Klasszikus és első kiadások (1933–1948)

Az édes anyaföld (1933, Palladis) – Fordította: Kosáryné Réz Lola (The Good Earth)

Kwei-Lan vergődése (1934, Palladis) – Fordította: Zigány Árpád (East Wind: West Wind)

A három fiú (1936, Palladis) – Fordította: Kosáryné Réz Lola (Sons)

Az anya (1936, Palladis) – Fordította: Kosáryné Réz Lola (The Mother)

Az én édesanyám (1938, Palladis) – Fordította: Kosáryné Réz Lola (The Exile)

Büszke szív (1939, Palladis) – Fordította: Kosáryné Réz Lola (This Proud Heart)

Sárga emberek (1940, Palladis) – Fordította: Kosáryné Réz Lola (The First Wife and Other Stories)

Faragott képek (1940, Palladis) – Fordította: G. Beke Margit (Other Gods)

A széthulló család (1942, Palladis) – Fordította: Balogh Barna (A House Divided)

Az ősi föld hazahív (1943, Palladis) – Fordította: Moharné Dobó Éva (The Patriot)

Omlik a nagy fal (1943, Palladis) – Fordította: Kosáryné Réz Lola (Today and Forever) — Elbeszéléskötet.

Sárkányivadék (1946, Palladis) – Fordította: Sőtér István (Dragon Seed)

Férfiak és nők (1946, Dante) – Fordította: Szentgály Endre (Of Men and Women)

Az ígéret (1947, Dante) – Fordította: S. Bokor Malvin (The Promise)

Egy házasság története (1948, Dante) – Fordította: Kosáryné Réz Lola (Portrait of a Marriage)

Asszonyok háza (1948, Dante) – Fordította: Devecseriné Guthi Erzsébet (Pavilion of Women)

 

A szocializmus időszakának kiadásai (1949–1992)

Az édes anyaföld (1974, Kriterion) – Fordította: Kosáryné Réz Lola (The Good Earth)

Az édes anyaföld (1989, Téka) – Fordította: Kosáryné Réz Lola (The Good Earth)

 

Modern és rendszerváltás utáni kiadások (1993–2012)

Keleti szél, nyugati szél (1993, Magyar Könyvklub) – Fordította: Zigány Árpád (East Wind: West Wind) — Címváltozat (az 1934-es Kwei-Lan vergődése modernizált címe).

Az édes anyaföld (1993, Magyar Könyvklub) – Fordította: Kosáryné Réz Lola (The Good Earth)

A szent harcos és más történetek (1994, Totem) – Fordította: Sóvágó Katalin — Elbeszéléskötet.

Sárkányok ivadéka (1997, Erasmus) – Fordította: Losonci Gábor (Dragon Seed) — Új fordítás (az 1946-os Sárkányivadék helyett).

Az utolsó kínai császárné (2003, Tericum) – Fordította: Sziklai István (Imperial Woman) — Első magyar kiadás.

Nők pagodája (2008, Tericum) – Fordította: Novák Petra (Pavilion of Women) — Új fordítás (az 1948-as Asszonyok háza helyett).

Liang asszony három lánya (2009, Tericum) – Fordította: F. Joannovics Mária (Three Daughters of Madame Liang) — Első magyar kiadás.

A boldogság ára (2010, Tericum) – Fordította: Szám István (The Good Earth) — A kiadás a The Good Earth új magyar fordításaként szerepel több magyar bibliográfiai forrásban.

A kínai rabszolgalány (2011, Tericum) – Fordította: Barta Judit (Peony) — Első magyar kiadás.

Az ígéret (2012, Tericum) – Fordította: G. Szilágyi Zsófia (The Promise) — Új fordítás (az 1947-es Az ígéret helyett).

 

Digitális kiadások:

A kínai rabszolgalány (2013, Tericum, e-könyv) – Barta Judit fordítása.

A boldogság ára (2014, Tericum, e-könyv) – Szám István fordítása.