Főkép

Úgy vagyok vele, hogy vannak zenei stílusok, amelyekből sosem elég. Balkáni rezes, cumbia, sevdalinka és mongol torokéneklés. Mindegy, milyen környezetben kapom, mindig élvezem, nagyjából ugyanolyan felszabadító hatással van rám. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a nap huszonnégy órájában ilyesmit hallgatok, de mindig egyfajta ünnep, amikor az aktuális havi felhozatalban feltűnik valamelyik kedvencem.

 

Az idén tavasszal megjelent album dallamait és ritmusait első hallásra ismerősnek találtam, és a kísérő anyagot böngészve kiderült ennek az oka: a számok egy része hagyományos népdal (bár nem mindegyik mongol, van köztük kalmük és tuvai), és valószínűleg korábban másoknál már hallottam ezeket. Azonban tévedés lenne a Shubiao Quartetet egyszerű hagyományőrző formációnak elkönyvelni.

 

A négymuzsikus eltérő zenei háttérrel (eredetileg két duóban játszottak) egyesült, céljukról így nyilatkoztak: „Az Ayalal mongolul „utazást” jelent. Ez az album olyan, mint egy vándormadár repülése a sztyeppén. Torokéneklésen (khöömii), hagyományos hangszereken (mörin khuur, tovshuur, dombra), ősi és modern ütőhangszereken (bodhrán, dobok, dobfelszerelés…), valamint kortársabb textúrákon (gitárok, hangdizájn, kórusok) keresztül feltárjuk a hatalmas, nyitott terek zenéjét, amelyet a föld, a ló, a lélegzet, a horizont hordoz…

Csapatunk egy találkozásból született: egy ősi zene találkozásából, amely leírhatatlan nagyszerűséget és kortárs érzékenységet hordoz, ötvözve a pásztorok nyers hangszíneit, a zenekari hangszerelést és a filmes energiát. Anélkül, hogy megpróbálnánk befagyasztani vagy eltorzítani a hagyományt, egyszerűen csak hagyjuk, hogy a jelenünkben rezonáljon, tisztelettel, őszintén és hálával.”

És ez teljesen igaz, gondolok itt az „Altargana” nagyívű kórusára, ami elsőre meglepő egységet alkot a lófejes hegedűvel és a gitárral. A lemezen változatos tempójú és témájú dalok sorakoznak egymás után: van itt kötelező galoppozás (Alpi Magtaal), száguldás (Khongor Ur Mini), érzelmes lassú (Altargana) és sok torokéneklés. Nekem egyedül a francia narráció hatott tájidegennek a címadó számban: nem éreztem, hogy annyit adna a dalhoz, mint amennyit elvesz a mongol zenei világ egységéből.

 

Zeneileg legizgalmasabbnak a saját szerzemények bizonyultak, ahol újításokkal, gitárral, kórussal gazdagítják az eredeti mongol dalszerkezeteket. Ilyen például az albumzáró „Khavar Irlee”, ahol normál és torokéneklés felesel egymással, és a hangszerelés is vegyes, hiszen a nyugati dobfelszerelés kíséri a lófejes hegedűt és az éneket. Azért vannak kivételek, mint amilyen a tradicionális „Edjiin Duun”, amiben gitár csatlakozik a ritmusszekcióhoz.

 

Az Ayalal legnagyobb erénye számomra az, hogy a Shubiao Quartet úgy nyúl a mongol hagyományhoz, hogy közben nem akarja múzeumi tárggyá tenni, de azt sem érzi szükségesnek, hogy eltüntesse a modern zenei környezetben. A gitár, a dob, a kórus és a kortárs hangszerelés természetesen új színeket ad a daloknak, de a mongol zene karaktere minden pillanatban felismerhető marad. Talán éppen ezért érzem ezt a lemezt egyszerre frissnek és nagyon mongolnak.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Khongor Ur Mini, Khavar Irlee, Altargana

2026-ban megjelent album (szerzői)

Weboldal: https://www.shubiaoquartet.com/en

 

 

Az együttes tagjai:

Florent Diara – ütőhangszerek, ének

Yoan Richard – gitárok, kharkhiraa

Shubiao – mörin khuur, khöömii, tovshuur

Vincent Tournoud – ének, khöömii, dombra, tovshuur, flute tsuur

 

Közreműködők:

Nemekhbayar Yadma – mörin khuur, torokének (1., 2., 3., 4., 5., 6. szám)

Oriane Marck – vokál (3., 4., 5., 12. szám)

Battsetseg Ochirkhuyag – ének (3. szám)

Florent Guépin – gitár (3., 5., 6. szám)

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Nutog 05:10
  2. Alpi Magtaal 04:00
  3. Khongor Ur Mini 05:26
  4. Edjiin Duun 04:22
  5. Altargana 05:06
  6. Nutgaa Sansan Setgel 05:06
  7. Ene Sai 05:21
  8. Mongol Celtik 05:26
  9. Khurkhii Igil Minuu 04:03
  10. Tuguljin Uul 03:10
  11. Ayalal (Voyage) 04:46
  12. Khavar Irlee 04:01