Főkép

Úgy ültem le zenét hallgatni, hogy elképzelésem sem volt arról, mi vár rám ez alatt a majd ötven perc alatt. Mostanában ez egyre gyakrabban fordul elő velem, hogy olyan zenékre csodálkozom rá, amelyeknek nemcsak az előadójáról, de magáról a stílusról sem hallottam korábban.

 

Ebbe a csoportba tartozik a Szicíliában élő ír Bronagh Slevin, akinek bemutatkozó szólóalbuma idén nyáron jelent meg, és előzetesen fogalmam sem volt, hogy most az ír-kelta gyökerek vagy a mediterrán sziget népzenéje lesz hangsúlyosabban jelen. Megsúgom, egyik sem, mert az énekét csellóval kísérő hölgy valami sajátos zenei világot teremtett magának.

 

Persze azért nem teljesen előzmények nélküli ez a történet. Bronagh Slevin a kilencvenes években a bristoli Crustation énekes-dalszerzőjeként vált ismertté, az együttes Bloom című, 1997-es lemezén dolgozott közre. A triphop korszakában született album 2026-ban ismét elérhetővé vált a streamingfelületeken, így a két zenei korszak most különösen érdekes módon került egymás mellé. A Rewilding azonban már egyértelműen Slevin saját világa: a hang és a cselló kapcsolatára épülő, személyesebb és jóval intimebb megszólalás.

 

Nekem elsőre a minimalizmus és a klubkoncertek hangulata jutott eszembe hallgatás közben, amikor a közönségtől karnyújtásnyira játszó muzsikus olyan érzelmeket és hangulatokat idéz meg, amelyekre egy nagyobb helyszínen vagy több száz ember előtt nem lenne lehetőség. Mintha ott ülnénk mellette, miközben ezeket a kevés elemből építkező, mégis tetszetős dalokat játssza.

 

Ez persze csak az első benyomás, mert a Rewilding ennél jóval gazdagabb. Slevin éneke és csellójátéka mellé fokozatosan kapcsolódnak be a kísérő muzsikusok, de egyetlen pillanatra sem volt olyan érzésem, hogy túlzsúfolttá válna a zene. Jó példa erre a „Time to be Wild” című szám. A kíséret hol csendben figyel, hol visszafogott alázattal hozzátesz valamit a háttérben, így végig marad elég tér a főszereplőnek: Bronagh Slevin hangjának.

 

És ez fontos, mert a szöveg is legalább annyira lényeges, mint maga a zene. A lemez dalai a gyökerek, az identitás, a vágyódás, az újjászületés és az önmagunkhoz való visszatalálás körül forognak. Slevin számára pedig különösen fontos a két sziget, Írország és Szicília találkozása: írként tizenöt éve él Szicíliában, így a két kultúra nem kívülről szemlélt zenei alapanyag számára, hanem a saját életének része.

 

A Rewilding cím sem véletlen. Slevin a lemezt a rituális ének és a figyelmes, elmélyült zenehallgatás ihletésével készítette, és a hangot, valamint a csellót szinte egyetlen hangszerként kezeli. Ezért is van az, hogy az elsőre egyszerűnek tűnő dalokban fokozatosan egyre több apró részletet lehet felfedezni.

 

Nekem legjobban a Windsong Martin által írt szám tetszik, a „Mother I Feel You”, mert ebben szembesültem első ízben azzal, hogy a minimalista, ismétlődő zene mennyire fülbemászó tud lenni, és hamarjában nem tudom, hogy az erőt vagy a mágiát érzem benne jobban. Néha meg olyan, mintha a Skandináviában élő számik népzenéje bukkanna fel a refrénben.

 

A „Lovesong” lett a másik kedvencem, mert szerintem itt a legváltozatosabb az ének, és egyszerre érzem imának, szorongásnak, varázslatnak. Nem egy hagyományos értelemben vett szerelmes dal hatását kelti bennem, inkább valamiféle belső, nehezen megfogható szertartásét, amelyben a hang egyszerre kér, vall és keres.

 

A lemez több pontján is ez az érzés tér vissza. A „Journey” címéhez illően utazásként működik, a „Time to be Wild” már címében is a lemez alapkérdésére utal, míg a „Mujeres” és a „Silken like Water” egészen más oldaláról mutatja meg Slevin hangját. Nem minden dal hat rám ugyanúgy, de talán éppen ez teszi érdekessé a közel ötven percet: nem egyetlen ötletet hallgatunk újra és újra, hanem egy saját hang megtalálásának folyamatába kapcsolódhatunk be.

 

A Rewilding számomra éppen attól lett érdekes, hogy nem akar egyetlen zenei hagyományhoz sem tartozni. Lehet benne ír örökséget, mediterrán hangulatot vagy népzenei hatásokat keresni, de egyik meghatározás sem fedi le igazán. Én inkább maradok annál, ami az első meghallgatáskor eszembe jutott: egy különös, intim zenei világ, ahol a hang és a cselló szinte összenő egymással, a kevésből pedig meglepően sok minden születik. Ha ez a Rewilding, akkor Bronagh Slevin valóban visszavadított valamit – csak nem a természetben, hanem bennem, a zenéről alkotott megszokott elképzeléseim között.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Mother I Feel You, Lovesong, Black is the Colour

2026-ban megjelent album (szerzői)

Weboldal: https://bronaghslevin.com/

 

 

Előadó:

Bronagh Slevin – ének, cselló, zongora, bádogsíp, bodhrán

 

Közreműködők:

Maurizio Curcio – Chapman stick, nagydob, basszusgitár, cajón

Riccardo Gerbino – keretdobok, beszélő dob, nagydob, tabla, ütőhangszerek

José Marano – fuvola, szaxofon

Mario Gulisano – marranzano

Denise di Maria – charango

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Tá súil agam 02:10
  2. Mother I Feel You 04:15
  3. Journey 04:42
  4. Imbas Forosnai 06:05
  5. Lovesong 06:52
  6. Black is the Colour 02:56
  7. Purple 03:38
  8. Time to be Wild 05:04
  9. Mujeres 07:50
  10. Silken like Water 05:30