Nick Thorpe: Utazás a Kárpátokban

A hegyek végül is gyógyírt nyújtanak a test és a lélek minden bajára.

Európa utolsó igazi vadonja, aminek vannak még ember által érintetlen tájai. Ősi fenyvesek és bükkösök. Farkasok, medvék, hiúzok és európai bölények utolsó menedékeit jelentő völgyek és domboldalak. Letűnt emberi korok zárványait jelentő magányos települések. Fatemplomok, virágos kaszálórétek, ridegtartású állatok, vadregényes folyók, nehezen megközelíthető hegycsúcsok. Népszerű turistacélpontok, síparadicsomok.

Sokaknak a fejében ezek a képek élnek a Kárpátokról, amely mintegy 1500 kilométer hosszan húzódik Közép- és Kelet-Európán. De vajon milyenek a hegyek az ott élők szemével nézve? Nick Thorpe, a BBC kelet-közép-európai tudósítója ebben a kötetben erre a kérdésre próbál részletes választ adni. Thorpe bejárta a Kárpátok vonulatait – nem egyszerre, és nem célzottan, hanem évről évre: különböző témák szólították a hegyek közé, hogy helyi lakosokkal, tisztségviselőkkel, aktivistákkal, menekültekkel beszélgessen, és megpróbálja megérteni, mi történik Európa utolsó vadonjában. Az Utazás a Kárpátokban – Gyalogtúrák Európa utolsó vadonjában tehát nem útikönyv, ami a hegyek rejtett szépségeit kutató túrázóknak ajánl úti célokat – sokkal inkább egy alternatív tankönyv, ami azt igyekszik bemutatni, hogy a történelemnek nincs vége a középiskolai órák végén, hanem egy nagyon is élő dolog.

„Nincs történelme” – írta a Kárpátokról egy névtelen brit szerző a XIX. században, mert lusta volt odamenni, hogy kiderítse. A Kárpátok valójában nyög a történelme súlya alatt.

Ezt az állítást a magyar olvasóknak nem kell különösebben részletesen elmagyarázni. Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés következtében elcsatolt területek között a leggyakrabban emlegetettek a jelentős magyar lakossággal rendelkező erdélyi, kárpátaljai és felvidéki térségek. De nemcsak a kollektív magyar emlékezet tartja számon a trianoni békeszerződés tragédiáját – nemcsak az ország szakadt szét, hanem családok is, akik között egyik pillanatról a másikra egy országhatár húzódott. A magyar olvasók egy része minden bizonnyal nemcsak az iskolai történelemórákról, hanem családi vagy baráti elbeszélésekből is szembesül ennek a máig érezhető következményeivel.

De nem az országhatárral kapcsolatos viták jelentik az egyetlen konfliktusforrást a Kárpátokban. Thorpe, újságíró lévén, általában akkor kel útra Budapestről, ha olyasmi történik a határ túloldalán, ami a szélesebb közönség érdeklődésére tarthat számot, amiről érdemes tudósítani – ezek pedig általában ilyen-olyan összefeszülések. Ennek megfelelően ez a kötet sem feltétlenül vidám kikapcsolódást nyújtó olvasmány, bár telis-tele van vadvirágos völgyekkel, zenés-pálinkás mulatságokkal és vendégszeretettel. De sok szó esik a természeti és társadalmi konfliktusokról is, legyen szó az erdőirtásról, a síparadicsom-maffiáról, az orosz-ukrán háború következtében meginduló menekülthullámról, a medveszaporulatról, vagy éppen a bányászatról. Az érdekellentétek sokszor a helyi lakosok és külföldi befektetők között feszülnek – ám nem mindig ilyen egyértelmű a képlet, hiszen a multinacionális cégek gyakran jobb életet ígérve igyekeznek meggyőzni a helyieket arról, hogy őket támogassák, s az ellenük dolgozó aktivistákat minden eszközzel igyekeznek akadályozni. Az erdőirtás ellen küzdeni a Kárpátokban például nem egy életbiztosítás.

Thorpe idestova négy évtizede járja a Kárpátok ösvényeit, beszélget helyi juhászokkal, erdészekkel, favágókkal, gazdákkal, méhészekkel, aktivistákkal – meg úgy általában, mindenféle emberrel, akikkel a hegyekben összeakadhatunk. Ebben a kötetben az ő szemével láthatjuk a hegyeket, az ott élő embereket és az elzárt világot veszélyeztető tényezőket. A szerző újságíróként nem foglal állást a konfliktusokban, „csak” bemutatja az érintett felek álláspontjait. Ezt tekinthetnénk akár érzéketlenségnek is, témaválasztásaiból azonban érződik, hogy mennyire szívén viseli a Kárpátok erdeinek és embereinek a sorsát, szavaiból pedig süt az együttérzés. Ez a könyv jó választás mindenkinek, aki nem riad vissza az ellentmondásos témáktól, és szívesen megismerkedne közelebbről a régió történelmével, természeti értékeivel, hagyományaival.