Zenék a nagyvilágból – Girma Woldemichael: Nafqoté – világzenéről szubjektíven 535/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2026. 07. 29.
Ismét egy olyan lemezről esik szó a rovatban, aminek a jelenléte feszegeti a világzene határait, lévén sokkal inkább a jazz, egészen pontosan az ethio-jazz kategóriába tartozik. Mégis úgy érzem itt is van helye, mert annyi etióp zenei hagyományt őriz, hogy nálam már bőven belefér ebbe a rovatba.
Girma Woldemichael biztosan nem gondolta tizenévesen, hogy egyszer majd Kanadában fog élni. Etiópiában született mélyszegénységben, és egy addisz-abebai árvaházban nevelkedett, csak tizenhárom éves korában kapta meg első cipőjét. Ugyanebben az évben kapott egy klarinétot, és az ethio-jazz aranykorának egyik fiatal muzsikusa lett. Később a politikai helyzet megváltozott, és a zenészek mindenféle korlátozással szembesültek, ezért 1991-ben disszidált hazájából a világ másik felébe. Évekig taxizott, hogy legyen mit ennie a családjának, csak később sikerült muzsikusként lehetőségeket kapnia.
Első lemeze teljesen instrumentális, de ahogyan azt a jazz lemezeknél megszoktam, egyáltalán nem hiányzik az ének. A szaxofon egyébként is tökéletesen alkalmas az emberi hang helyettesítésére. Valamiért sokkal közelebb éreztem magamhoz ezt a zenét. Ha tippelnem kellene, akkor ez valószínűleg a pentaton skálán alapuló dallamvilágnak köszönhető.
Azt nem állítom, hogy mindig ugyanazt gondoltam, éreztem a számok mögött, mint amit a bookletben olvastam róluk, de kellően változatosnak tartom a Nafqoté című albumot. Olyan alapvető emberi érzésekkel foglalkoznak a számok, mint a szerelem (Fiqrishin Derribé), a honvágy (Nafqoté) vagy az apai szeretet (Firew Yamare Zer). Talán éppen Girma Woldemichael életútja adja ennek a zenének azt a személyességét, amit hallgatás közben is éreztem. Nem kívülről szemléli Etiópiát, hanem saját emlékeiből és élményeiből építkezik. Tetszik, hogy nem az improvizációkon, a szólózásokon van a hangsúly, hanem a dallamok a meghatározóak. Azokat meg általában Girma Woldemichael játssza, bár időnként a billentyűs hangszerek veszik át ezt a feladatot. Még azok a részek is tetszenek, amikor ismétlődésbe bonyolódnak – elvégre mégiscsak Afrikába nyúlnak vissza a zenei gyökerek.
A hangszerelés visszafogott, pont annyi hangszer szólal meg, amennyi elegendő ahhoz, hogy végig megmaradjon egy intim klubkoncert hangulata. Bár az ethio-jazz adja a gerincét, időnként más stílusok is felbukkannak. Legnagyobb meglepetést az albumzáró „Loga” okozta, mert ez reggae lüktetéssel indul.
A Nafqoté végül engem is meggyőzött arról, hogy felesleges túlságosan mereven ragaszkodni a műfaji határokhoz. Lehet jazznek nevezni, lehet ethio-jazznek, de a dallamvilág, a ritmusok és az etióp zenei hagyomány annyira természetesen vannak jelen benne, hogy számomra ugyanúgy helye van ebben a rovatban. Csendes, visszafogott lemez, amely nem akar mindenáron lenyűgözni – egyszerűen csak hagyja, hogy a zene beszéljen.
Meghallgatásra ajánlott számok: Firew Yamare Zer, Nafqoté, Loga
2026-ban megjelent album (Szerzői)
Weboldal: https://girmawoldemichael.com/
Az együttes tagjai:
Girma Woldemichael - szaxofon
A lemezen elhangzó számok listája:
- Fiqrishin Derribé – 2:49
- Nafqoté – 3:08
- Bemistir Kiberigne – 2:56
- Wetatua – 3:11
- Yamognegnal – 3:14
- Wusheten New – 4:24
- Firew Yamare Zer – 3:02
- Teyiqesh Tereji – 2:34
- Loga – 3:16