Főkép

Nagyon nehezen találtunk egymásra ezzel a lemezzel. Még tavaly év elején jelent meg, és némi késéssel ugyan, de meghallgattam – és nem tetszett. Majd mindez megismétlődött pár hónappal később – az eredmény ugyanaz lett. A tamperei WOMEX-en beszélgettem a kiadó vezetőjével, aki, amikor szóba kerültek a négy hölgy, szelíden ugyan, de arra kapacitált, hogy tegyek még egy próbát.

 

Mivel többnyire adok a szavára, és általában igényes világzenét ad ki, pár határidő-módosítás után újra elővettem a lemezt, meghallgattam, majd újra és még egyszer. Amikor idáig eljutottam, kezdtem érteni, miért tetszik a Värav / Vārti / Vartai annyi embernek. Velem meg az lehetett a baj, hogy nem voltam elég nyitott és türelmes, ezért elsőre csak az tudatosult bennem, hogy négyen népdalokat énekelnek.

 

Pedig a Balti nővérek – akik az észt, a lett és a litván hagyományt képviselik – ennél jóval többet csináltak a stúdióban. Aki kedveli a bolgár polifónikus kórusokat, az garantáltan ezt a lemezt is szeretni fogja. Tobzódunk a többszólamú dalok között, de legalább ilyen hatásos, amikor mind a négyen ugyanazt éneklik. Bár könnyen bele lehetne esni ebbe a csapdába, az album egy pillanatra sem válik unalmassá, csupán igényli az osztatlan figyelmünket.

 

Ha rá tudunk hangolódni erre a világra, akkor gyakran okoznak libabőrt: olyan ereje van a hangjuknak, vagy talán maguknak a daloknak – különösen kellő hangerőn hallgatva, például a (Tumsīnā, vakarā) esetében. Máskor végtelen ismétlésekbe bonyolódunk (Treputė martela), amelyek engem inkább révülésre, mantrákra emlékeztetnek. Ilyenkor könnyű megfeledkezni arról, hogy 2026-ot mutat a naptár; sokkal inkább az az érzésem, mintha két-háromszáz évvel korábbi időket idéznének meg.

 

Valahol azt olvastam, hogy ez a lemez – utalva a címére, amely magyarul kaput jelent – belépést biztosít a balti népdalok birodalmába. Ez többek között eltérő éneklési technikákat jelent, már csak ezért sem tekinthető egyformának ez a tizennégy dal. Van közöttük játékosabb, lendületesebb és egészen elmélyült is, miközben végig ugyanaz a letisztult, természetes megszólalás köti őket össze.

 

Én sem tudom teljes bizonyossággal eldönteni, hogy ezt a lemezt népzenei felvételként vagy világzenei albumként kezeljem. A hangszeres kíséret rendkívül visszafogott, inkább csak jelzésszerűen van jelen, mert a hangsúly végig az emberi hangon és a hagyományos dallamokon van, ezért sokszor inkább egy élő népzenei hagyomány terepi felvételének érződik. Ugyanakkor az a tény, hogy három szomszédos, de mégis eltérő balti kultúra énekesei közös hangzást hoznak létre, és mindezt a 21. században teszik, már túlmutat egy egyszerű hagyományőrző felvételen.

 

Nálam egyértelműen a „Soka saule rītiedama” vitte a prímet, mert valahogy könnyebben megnyílt az első hallgatásra, mint a lemez több más darabja. És ahogy újra végigmentem a tizennégy számon, az is feltűnt, mennyi szomorú vagy legalábbis melankolikus dal került rájuk. Nem nyomasztó ez a szomorúság, inkább olyan csendes, évszázadokon át öröklődő érzelmi réteg, amely végig ott húzódik a lemez alatt.

 

Lehet, hogy nekem három nekifutás kellett hozzá, de végül sikerült átlépnem ezen a bizonyos kapun. És ha az album valóban belépő a balti népdalok világába, akkor örülök, hogy végül nem fordultam vissza a kapuból.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Tumsīnā, vakarā; Soka saule rītiedama, Cuckoo song

2025-ben megjelent album (CPL-Music)

Weboldal: https://www.facebook.com/TheBalticSisters/

 

 

Az együttes tagjai:

Marion Selgall

Vineta Romāne

Liene Skrebinska

Laurita Peleniūtė

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Sesė sodų 03:46

2. Soka saule rītiedama 04:31

3. Sõrmemähkimise mäng 01:56

4. Cuckoo song 04:06

5. Ėjau rytelia čiūta 03:44

6. Aja kari siia! 02:04

7. Dai kas padunda 03:36

8. Svirtis svira 03:19

9. Saulala sadina 04:44

10. Nuslaida saulala 02:52

11. Sviro lingo 01:40

12. Tumsīnā, vakarā 02:26

13. Treputė martela 02:16

14. Turėjo liepa 03:50