Az apaság ünnepe

Az apák napja ma már a világ számos országában ismert ünnep, de eredete és formája helyenként jelentősen eltér. Van, ahol vallási hagyományokhoz kapcsolódik, máshol a családi együttlét vagy éppen a közösségi ünneplés áll a középpontban. A közös pont mindenhol ugyanaz: az apák és az apaszerepet betöltő emberek munkájának, gondoskodásának és jelenlétének elismerése. Nézzük meg röviden az ünnep történetét és néhány érdekes nemzetközi hagyományát.

 

Az apaság történelmi gyökerei

 

Az apák tisztelete jóval régebbi, mint maga az apák napja. Az ókori Rómában az apák családfői szerepét (patria potestas) jogi és szakrális tisztelet övezte, míg a skandináv mitológiában Odin, az Összatya testesítette meg a bölcsességet, a védelmet és az ősök tiszteletét. A középkori Európában az apák ünneplése szorosan összekapcsolódott a vallással. A katolikus hagyományban már évszázadok óta március 19-e, Szent József napja kapcsolódik az apaság tiszteletéhez. Ez a nap a fizikai munka, a hűség és a családért való csendes áldozathozatal jelképévé vált.

 

A modern apák napjának születése

 

A mai értelemben vett apák napja az Egyesült Államokból indult. Az 1900-as évek elején egy Sonora Smart Dodd nevű amerikai nő az anyák napi istentiszteletet hallgatva úgy érezte, az édesapák is megérdemlik a nyilvános elismerést. Sonorát és öt testvérét ugyanis polgárháborús veterán édesapjuk, William Jackson Smart egyedül nevelte fel, ami akkoriban szokatlannak számított.

 

Sonora kitartó kampányának köszönhetően az első helyi ünnepséget 1910-ben tartották Washington államban. A hivatalos, szövetségi elismerésre azonban évtizedeket kellett várni: bár több elnök is támogatta az ügyet, végül 1972-ben Richard Nixon elnök törvénybe iktatta, hogy június harmadik vasárnapja legyen az apák napja az Egyesült Államokban. Kezdetben sok férfi gyanakvással fogadta az ünnepet, mert úgy gondolta, hogy elsősorban kereskedelmi célokat szolgál.

 

Az apák napja Magyarországon

 

Magyarországon az apák napja fiatalabb hagyománynak számít. Bár a két világháború között voltak kezdeményezések az apák és a családfők ünneplésére, a hazai kultúrában az ünnep a '90-es évektől kezdett elterjedni. Hazánk követte az amerikai mintát, így nálunk is június harmadik vasárnapján köszöntjük az édesapákat. Az utóbbi évtizedekben az apák napja egyre ismertebbé vált Magyarországon.

 

Az apák napjának növekvő népszerűsége összefügg azzal is, hogy az apaságról alkotott kép sokat változott az elmúlt évtizedekben. Míg korábban elsősorban a család eltartójának szerepe került előtérbe, ma egyre nagyobb hangsúlyt kap az aktív jelenlét a gyermeknevelésben, a mindennapi gondoskodásban és a közös élményekben.

 

Ahány ország, annyi hagyomány

 

A világ különböző pontjain egészen eltérő időpontokban és szokások szerint ünnepelnek a családok. Thaiföldön az apák napja hosszú időn át december 5-éhez, a néhai Bhumibol Aduljadet király születésnapjához kapcsolódott, akit a nép a nemzet atyjaként tisztelt. A hagyomány szerint a gyermekek ezen a napon sárga színű kanna virággal ajándékozzák meg édesapjukat és nagyapjukat. Egészen más hangulatban telik az ünnep Németországban, ahol az apák napja (Vatertag) egybeesik áldozócsütörtökkel, vagyis Krisztus mennybemenetelének napjával. Az évszázados vallási szokások az idők során sajátos közösségi nappá alakultak: a férfiak és apák ilyenkor csapatostul kirándulnak a természetbe, miközben egy étellel-itallal megrakott kézikocsit, úgynevezett Bollerwagent húznak magukkal.

 

A déli féltekén, például Ausztráliában a kora tavaszi időszakra, szeptember első vasárnapjára esik a köszöntés. Az ausztrál családok legszívesebben közös szabadtéri programokkal, nagy kirándulásokkal vagy a kertekben rendezett grillezéssel töltik ezt a napot. Ezzel szemben Dél-Koreában nem választják szét a szülőket: május 8-án a szülők napját ünneplik, amikor a gyermekek egyaránt kifejezik tiszteletüket és hálájukat az anyai és az apai gondoskodásért. Finnországban és a többi északi országban a sötét, hideg november második vasárnapján tartják az ünnepet, amelyet a meleg családi fészekben, közös reggelivel, ágyba vitt kávéval és kézzel készített ajándékokkal tesznek különlegessé.

 

A mediterrán katolikus kultúrákban, így Olaszországban és Spanyolországban hűek maradtak a vallási gyökerekhez, és március 19-én, Szent József napján ünnepelnek. Az olasz otthonokban ilyenkor elmaradhatatlan az ünnepi asztalról a híres, krémmel töltött Zeppole di San Giuseppe nevű fánkszerű sütemény. Ha pedig a legaktívabb ünneplést keressük, érdemes Mexikóra tekintenünk, ahol Mexikóvárosban minden évben megrendezik a Carrera Día del Padre nevű nagyszabású félmaratoni futóversenyt, amely az apák napjához kapcsolódó egyik legismertebb és legmozgalmasabb közösségi eseménnyé vált.

 

Érdekességek és jelképek

 

Az ünnep vizuális világát és szokásait világszerte jól felismerhető szimbólumok kísérik. Az amerikai hagyományban például a vörös és a fehér rózsa hordoz mély jelentést: a vörös virág az élő édesapák iránti tiszteletet, míg a fehér rózsa az elhunyt apák emlékét jelképezi. Ez a megható szokás közvetlenül az alapító, Sonora Smart Dodd kezdeményezéséhez köthető.

 

Bár a tárgyi ajándékok köre folyamatosan változik, a nyakkendő hosszú évtizedeken keresztül a leggyakoribb apák napi meglepetésnek számított. Annak ellenére, hogy ma már a családok egyre inkább a közös élményeket részesítik előnyben, a nyakkendő sziluettje a mai napig az ünnepi üdvözlőlapok és grafikák állandó motívuma maradt. Hasonlóan ikonikusak a szerszámok mint jelképek: a képeslapokon feltűnő kalapács, csavarhúzó vagy fogaskerék nem csupán a fizikai, kétkezi munkára utal. Sokkal inkább azt a hagyományos szerepet szimbolizálják, amelyet a társadalom az apákhoz köt – a mindennapi problémák megoldását, a biztonság megteremtését és a család mindennapi segítését.

 

Bár az apák napját a világ különböző országaiban más időpontokban és eltérő hagyományok szerint ünneplik, a lényege mindenütt hasonló. Lehet szó egy közös ebédről, egy telefonhívásról, egy gyerekrajzról vagy néhány őszinte szóról, ez a nap alkalmat ad arra, hogy kifejezzük megbecsülésünket azoknak, akik apaként, nevelőapaként, nagyapaként vagy más módon fontos szerepet töltenek be a családok életében.