Főkép

Harriet Powers az afroamerikai népművészet és a textilművészet történetének egyik legjelentősebb, a szélesebb közönség számára mindmáig kevéssé ismert alakja. A 19. századi észak-amerikai applikációs technika kiemelkedő mestereként tartják számon, munkássága pedig különleges helyet foglal el az amerikai vizuális kultúra történetében. Alkotásai nemcsak a rabszolgaság korának folklórját őrizték meg, hanem a bibliai történeteket, a helyi emlékezetet és az afrikai diaszpóra vizuális hagyományait is sajátos narratív formában kapcsolták össze.

 

Életének korai szakaszáról kevés megbízható forrás maradt fenn. Harriet Powers 1837. október 29-én született rabszolgasorban, Georgia államban, Clarke megyében. Gyermekkoráról, családjáról és a rabszolgaság alatt töltött éveiről alig rendelkezünk közvetlen dokumentumokkal. A kutatók feltételezése szerint a varrás és a textilkészítés technikáit már fiatalon, az ültetvényeken sajátította el, valószínűleg idősebb afroamerikai nők tudását továbbörökítve.

 

Az amerikai polgárháborút és a rabszolgafelszabadítást követően Armstead Powersszel alapított családot, és Georgia államban kisbirtokos gazdálkodásba kezdtek. Kilenc gyermekük született, ám az 1880-as és 1890-es évek gazdasági nehézségei súlyosan érintették a családot. A föld elvesztésének veszélye és az adósságok miatt Harriet Powers egyre nagyobb mértékben támaszkodott varrásból és textilmunkákból származó jövedelmére.

 

Művészi jelentőségét elsősorban két fennmaradt takarója (quiltje) alapozta meg, amelyek hitelesen neki tulajdoníthatók. Bár ma csupán két quiltje ismert, fennmaradt levelei alapján valószínű, hogy élete során ennél jóval több narratív felépítésű textilmunkát készített. Az első, az úgynevezett Biblia-takaró (Bible Quilt) 1886-ban készült, és egy athensi vásáron mutatták be. Itt figyelt fel rá Jennie Smith helyi művész és tanár, aki felismerte a takaró rendkívüli vizuális erejét, és meg akarta vásárolni. Powers kezdetben személyes és vallási kötődése miatt nem kívánt megválni a műtől, ám néhány évvel később a család súlyos anyagi helyzete miatt mégis eladta azt mindössze öt dollárért. A fennmaradt beszámolók szerint Powers kikötötte, hogy a takarót a jövőben is bármikor meglátogathatja, és a későbbi években többször vissza is tért hozzá. Jennie Smith feljegyzései és Harriet Powers szóbeli magyarázatai ma is a legfontosabb források közé tartoznak a művek értelmezésében. Smith később merésznek és meglepően modernnek nevezte Powers képi világát.

 

Powers munkái eltértek a korszak hagyományos, geometrikus mintákra épülő amerikai takaróitól. Az applikációs technika során különálló szövetdarabokból kivágott emberi, állati és csillagászati alakzatokat varrt sötét háttérre, a panelek pedig egymás után haladva történeteket bontottak ki. A művészettörténészek egy része a quiltjeit az afroamerikai szóbeli történetmesélés vizuális megfelelőiként értelmezi. Több kutató vizuális és szerkezeti párhuzamokat lát ezekben a kompozíciókban a nyugat-afrikai textilhagyományokkal, különösen a mai Benin területéhez köthető dahomey-i udvari textilekkel. A Biblia-takaró tizenegy jelenete bibliai történeteket idéz meg: megjelenik rajta Jákob lajtorjája, Jónás és a cethal története, valamint Krisztus keresztre feszítése is. Powers azonban nem egyszerű illusztrációkat készített; erősen stilizált figurái és szokatlan kompozíciós megoldásai sajátos spirituális és narratív világot teremtettek. Egyes kutatók szerint quiltjei nemcsak műalkotások, hanem közösségi történetmesélő és vallási tanítóeszközök is lehettek.

Második jelentős alkotása, az 1895–1896 körül készült Piktografikus takaró (Pictorial Quilt) még összetettebb képi rendszert mutat. A művet az Atlanta University afroamerikai oktatóinak feleségei rendeltek meg tőle elismerésük jeleként, hogy azt Charles Cuthbert Hall tiszteletesnek ajándékozzák. A mű bibliai jelenetek mellett történelmi eseményeket, természeti jelenségeket és helyi történeteket is feldolgoz. Powers megörökítette például az 1833-as leonidák meteorraj látványát – amelyet sokan „a csillaghullás éjszakájaként” emlegettek –, valamint egy korabeli napfogyatkozást és több helyi eseményt is. A témaválasztás arra utal, hogy élénken érdeklődött a természeti jelenségek és a közösségi emlékezet iránt, amelyeket vallásos világképén keresztül értelmezett. A fennmaradt levelezések és a művészről készült egyetlen, 1897-es fotográfia arra utalnak, hogy Powers – annak ellenére, hogy gyermekkorát rabszolgasorban töltötte – felnőttként tudott írni és olvasni. Az egyetlen fennmaradt fényképen olyan díszített kötényt visel, amelyen nap- és csillagmotívumok láthatók – ugyanazok a szimbólumok, amelyek quiltjeiben is gyakran visszatérnek. A korabeli sajtóhírek és a bibliai szövegek önálló tanulmányozása alkotásainak fontos szellemi hátterét jelentették.

 

Harriet Powers 1910. január 1-jén hunyt el az amerikai Athens városában. Halála után neve hosszú időre háttérbe szorult, ám a 20. század második felében az afroamerikai művészettörténet és a feminista művészeti kutatás újra felfedezte jelentőségét. Két fennmaradt művét ma az Egyesült Államok legfontosabb textilművészeti emlékei között tartják számon: a Biblia-takarót a washingtoni Smithsonian Intézet (National Museum of American History), míg a Piktografikus takarót a bostoni Museum of Fine Arts őrzi. Emlékezetének folytonosságát és nemzetközi jelentőségét jelzi, hogy Judy Chicago 1979-es The Dinner Party című feminista installációjának örökség-padlójára (Heritage Floor) Harriet Powers neve is felkerült a történelem jelentős nőalakjai közé. Mindez azt jelzi, hogy a textilművészet a történelmi emlékezet megőrzésének is fontos eszköze lehet.