Zenék a nagyvilágból – The City’s Song: The Napoli Sessions – világzenéről szubjektíven 527/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2026. 06. 03.
Ha jól értettem, akkor ez a projekt eredetileg koncertezés céljából jött létre, ahol a színpadi látvány fontos része volt a muzsikusok mögött elhelyezett vásznon látható vizuális anyag, amelyet Sammy Van Cauteren és Silvio Siciliano fotósok, valamint Firas Al Halak filmes készített. Mivel ez teljes mértékben hiányzik a lemez hallgatása közben, hajlok arra, hogy ez önmagában nem komplett élmény, bár azért félárú mozinak sem nevezném.
A projektgazda Thomas Noël különböző városokat látogat meg, hogy egy zenésztársával, egy filmessel és egy fotóssal együtt helyi művészekkel és költőkkel való találkozásokon keresztül felfedezze az adott várost, kortárs zenei és vizuális portrét alkotva.
Az alapkoncepció az eredeti nápolyi népzene ötvözése a jazzes improvizációkkal, miközben a dalokat modernizálták is. A tarantella hagyományos spirituális háttere teret ad az egyes zenészek improvizációinak és szólóinak. Első hallásra inkább a falusi lakodalmakon fellépő zenekarok jutottak eszembe, miközben az évszázados dallamok kíséretében megszólaló basszusgitárt és szintetizátort hallgattam, de aztán szépen a helyére került minden. Ha úgy jobban tetszik, ráéreztem a zene tálalásának ízére, és már kifejezetten tetszett az instrumentális „Il Volo” rövid dobszólója.
Az is hamar feltűnt, hogy a zenészek nem akarják steril múzeumi tárgyként kezelni a hagyományt. A dalokban végig ott lüktet a délolasz utcák nyers elevensége, miközben a jazzes megközelítés folyamatos mozgásban tartja az egészet. Néha kicsit kaotikusnak érződik az összhatás, máskor viszont pontosan ez a rendezetlenség adja az album báját. Mintha egy régi nápolyi dallamvilág és egy modern improvizatív zenekar próbálná egyszerre túlkiabálni egymást – meglepő módon többnyire sikerrel.
Az eredeti elképzelés az volt, hogy a résztvevők létrehozzanak egy audiovizuális utazást, amely hat zsigeri téma köré épül: ezek határozzák meg a nápolyi identitást:
La Morte (Halál) és La Madonna (A nő)
Il Mare (A tenger) és La Terra (A föld)
Il Fuoco (Tűz) és Il Sogno (Az álom)
Ezzel kapcsolatban nehéz bármit is mondanom, mert nem tudok olaszul, viszont azt elmondhatom, a dallamok ebben a formában is magával ragadóak. Szerencsére az efféle zenéknél nem feltétlenül szükséges pontosan érteni a szöveget ahhoz, hogy működjön az érzelmi hatás. A szenvedélyes előadásmód, a kollektív éneklések hangulata és az improvizációk intenzitása így is könnyedén átviszi a lemez energiáját. Inkább érzések és atmoszférák szintjén működik az album, mintsem konkrét történetmesélésként.
Főként az albumindító „La Cità che Canta” bizonyult fülbemászónak, talán mert ezt érzem leginkább hagyományőrző tételnek. Később sokkal hangsúlyosabbá válik a jazz és az improvizáció, lásd például a „L’ubriacone” című számot, de nyugodtan ide sorolhatjuk a „Maronne”-t is.
Bár továbbra is kíváncsi lennék, milyen lehet mindez a hozzá tartozó vetítésekkel és vizuális világgal együtt, a The Napoli Sessions önmagában hallgatva is működőképes anyag. Nem mindig könnyű elsőre ráhangolódni erre a furcsa egyensúlyra a tradicionális nápolyi zene, a jazz és a modern hangszerelés között, de ha sikerül elkapni az album hullámhosszát, akkor kifejezetten magával tudja rántani a hallgatót (Tutt’e Culure). Olyan lemez ez, amely nem a tökéletességével, hanem a nyers elevenségével és állandó mozgásával válik emlékezetessé.
Meghallgatásra ajánlott számok: Il Volo, La Cità che Canta, Maronne
2025-ben megjelent album (Frontiera)
Weboldal: https://www.facebook.com/Thecitysong/
Az együttes tagjai:
Thomas Noël – zongora és billentyűk, Hammond, szintetizátor, basszusgitár (BE)
Mimmo Maglonico – ének, fuvolák, kompozíció (IT)
Emiliano Della Giovanna – dob, ütőhangszerek (IT/BE)
Carmine D’Aniello – ének, háttérének, ütőhangszerek (IT)
Roberto Trenca – gitárok, buzuki (IT)
Wouter Vandenabeele – hegedű
Marta Riccardi – basszusgitár, háttérének (IT)
A lemezen elhangzó számok listája:
- La Cità che Canta 04:30
- Maronne 05:16
- Piazza Dante 04:27
- Dimme Comme Se Fa 04:30
- Silvio’s Walz 02:35
- Tutt’e Culure 04:52
- L’ubriacone 04:13
- Il Volo 04:21
- Vulumbrella 04:36