Zenék a nagyvilágból – Neha!: Svetu – világzenéről szubjektíven 524/2.
Írta: Galgóczi Tamás | 2026. 05. 15.
Már megint a sors keze vagy a véletlenek fura összjátéka hozta össze, de még azelőtt láttam ezt a szlovák együttest, hogy meghallgattam volna a lemezüket. Elsőre bevallom, felemás érzéseim voltak, mert ugyan tagadhatatlanul élvezték a közös éneklést, és tapintható volt a köztük lévő kémia, nekem rögtön a finn Tuuletar jutott az eszembe, amely beatboxszal vegyíti az a cappella megszólalást.
Aztán sorra került a lemezük, amely ugyan eredetileg 2025-ben jelent meg, viszont nemzetközi terjesztésre akkor került sor, amikor CPL-Music felkarolta a projektet. Meghallgattam egyszer, kétszer, sokszor és még mindig bizonytalan voltam, mit is gondoljak a zenéjükről.
Mert a Neha! esetében nagyon könnyű elsőre lelkesedni. Hat női hang, több szláv és balkáni hagyományból táplálkozó népdal, beatbox, finoman adagolt ütőhangszerek, időnként cselló vagy hárfa – minden adott ahhoz, hogy az ember rögtön különleges felfedezésként tekintsen rájuk. Ráadásul a háttértörténetük is szimpatikus: a pandémia idején alakultak, közösségként és művészeti projektként egyszerre működnek, miközben a „radikális gyengédség” gondolatát próbálják átültetni a zenéjükbe is. A booklet alapján számukra a Neha! nem csupán egy zenekar, hanem valamiféle női alkotóközösség és érzelmi menedék is.
És talán pont itt kezdődnek az én problémáim is a lemezzel. Mert miközben az egész mögött álló koncepció érdekes, maga a zene hosszabb távon számomra kevésbé bizonyult izgalmasnak. A dalok szépen szólnak, a vokális harmóniák többnyire kifinomultak, érződik a rengeteg munka és az egymásra figyelés, csak közben kevés olyan pillanat akad, amely igazán meglepett volna. Sokszor inkább azt éreztem, hogy a Neha! egy nagyon kellemes, szerethető és technikailag ügyes együttest mutat, mintsem egy igazán karakteres vagy újszerű formációt.
Persze akadnak kivételek. A „Bre Petrunko” például rögtön más energiával indul, mint az album jó része: itt a ritmusok, az énekek és Emil Smoliga beatboxa életre kelnek, és sikerül olyan lendületet teremteniük, amitől az ember azonnal újra akarja hallgatni a számot. Az „Izgrejala mesečinka” ezzel szemben sokkal visszafogottabb, melankolikusabb darab, de pont ez a törékeny hangulat áll jól nekik. Nálam még a „Dilmano Dilbero” működött igazán, mert ott sikerült elkapniuk azt a nyers balkáni folkos lüktetést, amely máshol inkább csak fel-felbukkan.
A lemez egyik legnagyobb erőssége egyébként éppen az egységes megszólalás. A hat énekesnő hangja szépen simul össze, és soha nem érződik az, hogy valamelyikük dominálni akarna. Ez egyszerre előny és hátrány is: nagyon erős közösségi élményt ad az albumnak, viszont néha hiányzott egy markánsabb karakter vagy olyan váratlan megoldás, amely kizökkentette volna a dalokat a komfortzónából. Emiatt a harminchárom perces játékidő ellenére is előfordult, hogy a számok kissé összefolytak bennem.
Viszont azt sem lehet elvitatni, hogy a Neha! zenéje rendkívül emberi. Nem akar harsány lenni, nem akar modernkedni mindenáron, és nem próbálja túlgondolni a folkzenei alapokat sem. Sokkal inkább az együtt éneklés öröméről, az egymásra figyelésről és a közösen létrehozott hangzásról szól az egész album. Ez pedig élőben még sokkal erősebben működhet, mint stúdiófelvételen. Már az első koncertvideóknál is az volt az érzésem, hogy ezt a zenét igazából emberek között, közvetlen közegben lehet igazán átélni.
Összességében a Svetu számomra inkább egy kellemes bemutatkozás lett, mint kihagyhatatlan világzenei reveláció. Nem unatkoztam rajta, több dalát is szívesen újrahallgattam, és az is biztos, hogy van saját hangulata az albumnak. Ugyanakkor végig ott motoszkált bennem az érzés, hogy ebből az alapötletből és ebből a felállásból akár jóval emlékezetesebb lemez is születhetett volna. Ettől függetlenül kíváncsian várom, hogyan fejlődik tovább a Neha!, mert az irány mindenképpen ígéretes.
Meghallgatásra ajánlott számok: Bre Petrunko, Izgrejala mesečinka, Dilmano Dilbero
2026-ban megjelent album (CPL-Music)
Weboldal: https://www.nehavoices.com/en/
Az együttes tagjai:
Belinda Rašnerová – ének, ütőhangszerek
Denisa Parobeková – ének
Mária Valentová – ének
Kristína Kluvánek – ének, ütőhangszerek
Sára Halíková – ének, cajon
Zuzka Vranka Žiaková – ének
Közreműködők:
Emil Smoliga – beatbox
Juraj Škoda – cselló
Andy Aquarius – hárfaművész
Roman Turtev – ütőhangszerek, cajon
Michal Fedor – cajon
A lemezen elhangzó számok listája:
- Konopa
- U Lisi
- Bre Petrunko
- Domačine
- Mi Dimandas
- Oddavac še budu
- Izgrejala mesečinka
- Zozulenka
- Dilmano Dilbero
- Rumelaj