Főkép

Az utóbbi időkben számos külföldi, ám magyar származású szerző ért el igazi világsikert (gondoljunk csak David Szalay vagy Nelio Biedermann köteteire), és nagyon úgy tűnik, hogy most a magyar téma valamiért nagyon bejön a Nyugatnak, hiszen a német Elena Fischer Paradise Garden című regényének főhőse történetesen szintén egy magyar lány, aki egy családi tragédia után úgy dönt, hogy felkeresi soha nem látott apját.

 

Annyit azért előre elárulok, hogy ezzel vagy legalábbis ehhez kísértetiesen hasonlító történettel már találkozhattunk számtalanszor, de akkor mégis mi lehet a siker titka? Hát először is az, hogy Fischer képes megalkotni egy olyan elbeszélői hangot, amely valóban egy tizennégy évesé, egy olyan hangot, ami már nem kimondottan gyerek, de még nem is felnőtt, egy olyan tinédzser hangját, akiben ott van a kellő tehetség, de a sutaság is. Aztán hagyja ezt a lányt fecsegni, hogy a mű felduzzadjon bő háromszáz oldalasra. Egy ilyen tinédzser hogy húzná meg jobban a maga és elbeszélése határait?

 

„A „nem marad itt örökre” úgy hangzott, mint ami csak egy kicsivel rövidebb az örökkévalóságnál. A Nap sem fog örökké sütni, csak éppen 3,5 milliárd évig tágul, és elpárologtatja a Föld összes óceánját. Tudtam, hogy az ember két okból szokta azt mondani, hogy valami „nem örökre” szól: vagy azért, mert nem tudja, meddig tart, vagy mert vigasztalni akar valakit. Néha pedig mindkettő egyszerre.”

 

Szóval már a kezdet kezdetén megvan az elbeszélői hitelesség, így Erzsébet, azaz inkább Billie (a németeknél ki tudná kimondani ezt a furcsa nevet?) élethűen el tudja mesélni nekünk, hogy milyen az ő családja. Bár az olvasó látja, hogy bőven vannak problémák, de ez a kis, csonka család a lány számára úgy tökéletes, ahogy van. Lehet, hogy édesanyja, Marika kénytelen két munkahelyen dolgozni, és lehet, hogy nincs pénz túl sok mindenre, sőt az is lehet, hogy nem róla mintázzák meg a legtökéletesebb háziasszony szobrát, de cserében mindig ott van egyetlen gyermeke mellett, és mindig kapható valami gyerekes hülyeségre.

 

Ebbe a tökéletes életbe trappol aztán bele a nő rég nem látott édesanyja Magyarországról, hogy betegsége miatt segítséget kérjen, és ha már elkezdenek felszínre kerülni a családi titkok (Billie alig tudott valamit a nagymamáról, és amit igen, az sem túl jó), bizony jó lenne megtudni, hogy ki a lány valódi apja, hiszen ez eddig teljesen tabutéma volt. Főleg azután, hogy nem várt tragédia történik, így Billie boldogulásának egyetlen kulcsa az, ha megtalálja ezt az ismeretlen férfit. Hát akkor kalandra fel, és induljon a road movie tizennégy éves hősünkkel a volánnál, hiszen a titok nem maradhat többé titok!

 

A Paradise Garden egy igazán könnyedén befogadható és szerethető kötet, amelyben úgy olvashatjuk ezt a már sokszor látott coming of age történetet, hogy az közben egy cseppet sem válik unalmassá. Ha kíváncsi vagy arra, hogy Billie mégis mire jut jogsi és pénz nélkül a rozzant verdájával, kalandra fel, mert Fischer művét kár lenne kihagyni!