Bognár Péter: Lovagoljon Perzsiába a halál!

Azt hiszem, ha fel kellene sorolni az utóbbi idők legjobb magyar megjelenésű sorozatait, akkor az elsők között említhetnénk Bognár Péter polgárőrös trilógiáját, amely úgy tudott szórakoztató lenni, hogy közben nem veszített a mélységéből, és úgy tudott paródiaként működni, hogy közben azért itt-ott megmaradt véresen komolynak. Az eredetileg költőként induló szerző minden bizonnyal elfáradt az egyre komplexebb és egyre nagyobb kanyarokat vevő sorozat megírása során, így ideje volt, hogy végre írjon egy olyat, amiben tényleg azt csinál, amit akar, és úgy szórakoztatja magát és persze közönségét, ahogy csak a kedve tartja.

„A mi évfolyamunk volt az első, amelyik már nem a Pesti Barnabás utcai kampuszra járt, hanem a Múzeum körútra. Anyai ágú harmadfokú nagy-nagynéném, akit mi a beszédébe ékelt német és francia mondatok miatt Tantin néninek, vagy – apám maliciózus megjegyzése nyomán csak – Tannin néninek hívtunk, onnan nagyjából száz méterre lakott, úgyhogy előbb ritkábban, elsőéves koromtól kezdve viszont heti, majd szinte napi rendszerességgel látogattam, a legutóbbi időkig vásároltam, főztem neki. Tavalyelőtt halt meg, hogy hány éves volt, nem tudom. Száznál biztosan több, de az is lehet, hogy kétszáz.”

A Lovagoljon Perzsiába a halál! ennek köszönhetően egy kész műfaji káosz, és lehet, hogy csak alig több, mint száz oldal, de Bognár belegyömöszölt mindent, ami csak az eszébe jutott, hogy közben persze folyamatosan fel is rúgja az olvasók előzetes elvárásait. A történetet, egy „lassacskán intézménnyé nemesülő internetes irodalmi portál” megbízása apropóján megíró elbeszélő hősünk sokáig szoros kapcsolatot ápol nagy-nagynénjével (a rokoni viszonyok bonyolultsága miatt még néhány „nagy” elférne itt), így természetesen nem gondolkodik sokat azon, amikor az idős asszony arra kéri, hogy egy furcsa történeteket tartalmazó ősrégi könyvet juttasson el annak jogos tulajdonosához, a Perzsához.

Bognár kihasználja, hogy hősének a „lassacskán intézménnyé nemesülő internetes irodalmi portál” számára tulajdonképpen tárcákat kell írnia, mert ebbe a műfajba aztán tényleg szinte minden belefér. Így aztán jöhet egy kis családtörténet furcsábbnál furcsább alakokkal, egy kis nyomozás a titokzatos Perzsa után, egy rövid útmutató arról, hogy húzz be egy kábelt egy földalatti csőbe, vagy arról, miként definiáld az irodalom fogalmát és fontosságát téged agyonlőni akaró ukrán katonáknak, és még hosszan sorolhatnám…

A Lovagoljon Perzsiába a halál! ennek köszönhetően egy igazi bognáros agymenés lett, amely mélységében nem ér fel az Oktáv köré felhúzott trilógiához, de aki kíváncsi arra, hogy mi sül ki egy százévesen is rolleren száguldó pap és egy miskolci szerelmespár (és számtalan egyéb szereplő) kapcsolatából, az nyugodtan csapja fel ezt a könyvet, a szórakozás garantált.