Főkép

Chris Thile legújabb albuma, Bach: Sonatas and Partitas, Vol. 2 (2025) az előadó kidolgozott klasszikus zenei művészetét ötvözi egyedi és személyes látásmódjával. Az amerikai mandolinvirtuóz tizenkét évvel az első Bach‑lemeze után tér vissza Johann Sebastian Bach szóló hegedűre írt műveihez, ezúttal a Partita No. 2 d‑mollban, a Szonáta No. 3 C‑dúrban és a Partita No. 3 E‑dúrban kerülnek teljesen új kontextusba.

 

Már az első pillanatban szembeötlik az album azon különlegessége, hogy nem pusztán átiratokról van szó, hanem mélyen átgondolt, kreatív interpretációkról, amelyekben Thile a mandolin kapacitását a lehető legteljesebb módon használja ki. A hangszer, amely általában a folk és bluegrass világában találja meg otthonát, itt Bach zenéjén keresztül nyer klasszikus és spirituális rezgést – van, akinek éppen ezért ez a lemez amolyan bluegrass Bach. Mégis, a hangszer – bár nem eredeti Bach‑instrumentum – megőrzi a művek belső logikáját, miközben egyedi tapintást és hangzást kölcsönöz neki. 

 

A Partita No. 2 d‑moll nyitja az albumot. Ez a mű Bach egyik legismertebb darabja, különösen a „Chaconne” tétel miatt, amely már önmagában is legendás a hegedűirodalomban. Thile előadásában a tétel erőteljes és meditatív, a mandolin törékeny, ugyanakkor intenzív hangja új perspektívába állítja a mű kontemplatív részeit. A gyorsabb tételek lendülete nem veszít semmit szenvedélyességéből, miközben a hangszer finom artikulációja az érzelmi íveket is áthangolja. 

 

 

A Szonáta No. 3 C‑dúr középső részében Thile különösen szuggesztív: a lassú tételben a mandolin „klavikord” jellegű hangja olyan intimitást teremt, amely ritkán hallható egy Bach‑feldolgozásban. A szonáta gyorsabb tételei pedig Thile technikai meggyőző erejét mutatják be, ahol a hangszínváltások és dinamikai árnyalatok azt érzékeltetik, hogy Bach zenéje hogyan él tovább és tágul minden újabb előadásban. 

 

A Partita No. 3 E‑dúr pedig egy könnyedebb, játékosabb oldalát mutatja az átdolgozásoknak, ahol a menüettek és gigue‑ok könnyedén lélegeznek a mandolin pici rezonanciájában. Itt bontakozik ki az album talán legélvezetes oldala: a motivikus játékosság és a precíz hangszerkezelés keveredik, a szokásos hegedű‑interpretációktól picit eltérően. Az album hangzása – különösen a helyszínek váltakozása miatt, ahol a felvételek készültek – egyfajta „utazó Bach‑élményt” nyújt: New York stúdiójától a természetes parkokig, ezek a helyszínek adnak kontextust minden egyes tételnek, nehézségek és örömök benyomását keltve egyaránt formálják az előadás hangulatát. 

 

 

Összességében Thile második Bach korongja nemcsak egy ismételt tisztelgés Bach előtt, hanem saját zenei identitásának nagyszerű tükre. Bach muzsikájának mandolinon keresztüli megszólaltatása egyszerre meghökkent és hoz létre új zenei színeket a jól ismert partitúrák újszerű feldolgozása által. Az album ajánlható mind a klasszikus zene rajongóinak, mind pedig azoknak, akik nyitottak a műfajok közötti kreatív átjárásra.

 

Előadó:

Chris Thile – mandolin

 

Elhangzó szerzemények:

Johann Sebastian Bach

 

1) Partita No. 2 d‑moll

2) Szonáta No. 3 C‑dúr

3) Partita No. 3 E‑dúr