Főkép

Egész életemben rosszul csináltam a dolgokat. Vagy talán nagyon is jól. Vagy talán csak nem úgy, ahogy szokás.

 

Ezekkel a szavakkal kezdi Andrea Wulf a Lázadó szellemek előszavát, amiben egy kicsit megismerteti az olvasót a saját életútjával, és röviden elmagyarázza azt is, hogyan kötött ki pont most, pont ennél a témánál. A szerző neve egyébként nem ismeretlen a magyar közönség számára: 2018-ban jelent meg az Alexander von Humboldt életét és munkásságát bemutató, a Costa Könyvdíjat is elnyert, A természet feltalálója című életrajzi kötete. Ebben a könyvében is ugyanabba a korszakba repíti az olvasót: a 18. és 19. század fordulójára, a napóleoni háborúk idejére, a romantika születéséhez. Ez az időszak, vagyis a „jénai iskola” tagjainak filozófiája a mai napig áthatja a gondolkodásunkat, már csak ezért is érdekes kicsit megismerkedni vele. Ez a könyv inkább kordokumentum, mint életrajz, hiszen nem egy személyre, hanem egy csoport történetére fókuszál - de kétségtelenül izgalmas olvasmány lehet azok számára is, akik az egyes szereplők életútjáról szeretnének többet megtudni.

 

Az ész, a racionalitás és az empirizmus hatalmas tudást hozott, de az ember erkölcsi magatartását nem fejlesztette. A világ minden tudása sem alakíthatta ki az emberben a jó és a rossz megkülönböztetésének képességét.

 

A 18. és 19. század fordulóján a francia forradalom lázában égett az akkoriban meglehetősen széttagolt Európa. Voltak, akiket lelkesített a forradalom hevülete, a remény, hogy vége a zsarnokok uralmának, és végre minden ember egyenlőként élhet. Másokat megijesztett a változás szele. A kezdeti lelkesedés után pedig  a korábbi támogatók közül is sokan elszörnyedve figyelték a forradalmat követő politikai tisztogatást. Napóleon személye és hadjáratai is ellentmondásos érzelmeket váltottak ki az emberekből. A bizonytalanság és a káosz időszaka volt ez - és, mint ilyen, remek táptalajt nyújtott a változásoknak, többek közt új gondolkodási irányzatok megszületésének is.

 

Sok témáról lehet írni ezzel a korszakkal kapcsolatban. Andrea Wulf a romantika és a modern Én születésének eredt a nyomába: az ún. „jénai iskola” történetét mutatja be 1794 és 1806 között. Ennek a körnek a tagjai főként olyan irodalmárok és filozófusok voltak, akik azt vallották, hogy a természettudományok 18. századi gyors felemelkedése túlságosan lecsupaszítja a világot; hogy a mechanikus életfelfogásnak köszönhetően kiveszik a mindennapi életből a képzelőerő, az érzelmek, a költészet fontossága. Olyan ismert és (itthon) kevésbé ismert gondolkodók tartoztak ide, mint például Goethe, Schiller, Schelling, a Schlegel-fivérek, a von Humboldt fivérek, Novalis, vagy éppen még Hegel is. A társaság középpontjában pedig egy művelt, társaságkedvelő, aktív nő állt: Caroline Michaelis / Böhmer / Schlegel / Schelling. Ez a könyv az ő életüknek és munkásságuknak állít emléket.

 

Andrea Wulf csodálatra méltó alapossággal végezte el a könyv megírásához szükséges háttérmunkát, a kutatást. Erről tanúskodik a kötet végén a közel 150 oldalas forrásjegyzék is, de a szövegen is érződik, hogy a szerző nem bízott semmit a véletlenre: a szó szerint idézett levelek, töredékek, versek mellett számos alkalommal röviden összefoglalja mindazokat a forrásokat, amiket épp nem idéz szó szerint, de egy-egy helyzet, személy vagy esemény megértéséhez fontos adalékot jelentenek. Mindezek alapján a Lázadó szellemek lehetne akár egy száraz szakszöveg is, de erről egyáltalán nincs szó: Wulf olvasmányos stílusban meséli el ezeknek a nem mindennapi embereknek az életét.

 

Meg kell hagyni, hogy nincs különösebben nehéz dolga. Nem csak azért, mert az általa választott, forrongó korszak önmagában is izgalmas volt, hanem azért is, mert a jénai iskola tagjainak élete és egymással való kapcsolata is minden volt, csak unalmas nem. Manapság talán értetlenkedésre ad okot, hogy az általánosan bevett filozófiai irány megújítása hogyan és miért tudott ekkora port kavarni - a mai világban a filozófia a többi bölcsésztudománnyal egyetemben egyre inkább a lenézett, sokszor feleslegesnek tartott tudományok közé tartozik. Pedig nagyon is fontos, hogy hogyan gondolkodunk magunkról, a körülöttünk levő világról, és a benne betöltött szerepünkről. Mi az az Én? Milyen szerepet tölt be a társadalomban? Meddig tart az én szabadsága a közösséggel szembeni kötelezettségeihez képest? Milyen világban élünk - egy olyanban, ami a legapróbb részletéig menően megismerhető és értelmezhető, vagy olyanban, ahol a képzelőerő és az érzelmek is szerepet játszanak? A jénai iskola tagjai hosszan beszélgettek, vitáztak ezekről a kérdésekről, írtak és előadásokat tartottak. Gondolataiknak a hatása messzire gyűrűzött, de a Lázadó szellemek nem csak emiatt lett izgalmas olvasmány. A jénai iskola történetéből egy vállalkozó kedvű rendező kitűnő szappanoperát is forgathatna, hiszen volt itt minden: mindent átvészelő barátságok, szerelmi háromszögek (és egyéb sokszögek), árulások, életre szóló összeveszések, pótolhatatlan veszteségek, és tetemes mennyiségű dráma.

 

Mindezek eredményeként egy komplex, elgondolkodtató, ugyanakkor izgalmas művet tarthat a kezében az olvasó. Nem egy könnyed délutáni olvasmány, de mindenképp megéri rászánni az időt, és elmélyedni az első romantikusok gondolatainak bugyraiban!