Főkép

Alexander von Humboldt. Nevét viseli egy hideg tengeráramlat Dél-Amerika partjainál, egy kisméretű pingvin, egy dél-amerikai fűzfa faj, egy öböl Kaliforniában, egy antarktiszi hegylánc, egy hegycsúcs Coloradóban, több ásvány, egy jókora terület a Holdon. Számtalan dél-amerikai utcanév, több egyetem és iskola. Inspirálta Goethét, Simon Bolívart, Ernst Haeckelt, Henry David Thoreau-t, John Muirt, Charles Darwint, és meg nem kevés neves művészt és tudóst. Az első bestseller-író, aki tudományos ismeretterjesztő könyveket írt. A modern növényföldrajz atyja, a rabszolgaság és a diktatúra heves ellenzője, az egyenlőség-szabadság-testvériség lelkes pártolója, az egyik első nyugati, aki felszólalt a természet védelmében. Utazó, felfedező, tudós. Az utolsó nagy polihisztorok egyike, akinek a neve a 20-21. század nagy rohanásában, specializálódásában, a tantervek sokaságában, illetve a második világháború utáni németekkel kapcsolatos kollektív amnézia következtében elveszett. Pedig munkássága és világszemlélete a mai napig mélyen áthatja világunkat, kezdve a környezet- és természetvédelmi mozgalmak jelszavaitól, a természettudományos világképen keresztül egészen a nyugati világban uralkodó szabadság-eszményig.

 

Ki ez az Alexander von Humboldt, akinek a neve manapság feledésbe merült és munkássága a legtöbb helyen nem iskolai tananyag, holott korának egyik legünnepeltebb és leghíresebb tudósa, közéleti embere volt? Erre a kérdésre ad igen részletes és érdekfeszítő választ Andrea Wulf könyve, amely Humboldt életének legfontosabb pillanatain vezeti keresztül az olvasót, megpróbálva közben részletes képet adni a nagy polihisztornak nemcsak a munkásságáról, hanem az emberi oldaláról is.

 

Az olvasó gondolatban végigjárhatja Humboldt útját Berlintől kezdve Párizson át Dél-Amerikáig és Oroszországig. Wulf gondosan bemutatja a tudós életének legfontosabb pillanatait, barátságait, buktatóit. Szinte úgy ír Humboldtról, mintha személyesen ismerte volna, beszámolójával az évszázadokon átrepítve szinte érintésnyi közelségbe varázsolja őt. Arra nem vállalkozik, hogy a Humboldt által megírt összes tudományos művet bemutassa (mai szemmel nézve egyébként elképesztő és embertelen az a mennyiségű tudományos mű, amit megjelentetett), de a legfontosabbakról azért esik pár szó, ahogy a tudós magánéletéről, barátságairól, illetve azoknak az embereknek egy részéről, akiket valamilyen szinten inspirált (ezek egyébként igen terjedelmes részek, a könyvnek elég tekintélyes hányadát teszik ki). Aki kizárólag Humboldtról szeretne olvasni, az nyugodt szívvel átugorhatja ezeket a részeket, de ezt több szempontból sem ajánlanám: egyrészt egészen meglepő dolgok derülhetnek ki (például Darwinnal vagy Haeckellel kapcsolatban), másrészt pedig segítenek abban, hogy az olvasó jobban átérezze a kor politikai-közéleti hangulatát. Utóbbinak az érzékeltetésére és bemutatására Wulf egyébként is nagy hangsúlyt fektet, Humboldt minden döntését és lépését igyekszik kontextusba helyezve megmagyarázni.

 

Humboldt életrajza igencsak terjedelmes, helyenként igen tömény, de még ennek ellenére is végig érdekfeszítő, izgalmas és inspiráló olvasmány. Wulf remek stílusban mutatja be az utazó tudós életét és gondolatait, és az is látszik, hogy a könyv megírását alapos kutató munka, sok-sok levéltárban töltött óra előzte meg. Könyve hiánypótló, hiszen a nyugati világ teljesen méltatlanul söpörte szőnyeg alá Humboldt munkásságát: saját korában az egyik legnépszerűbb közéleti személyiség volt, sorban álltak hozzá a tudósok és politikusok, előadásai mindig teltházasak voltak, és saját anyagi gondjai ellenére is lelkesen támogatott feltörekvő ifjú kutatókat (már akiknek a munkáját támogatásra érdemesnek találta). Mindennek persze voltak árnyoldalai is (modoráról például nem sok jót írnak kortársai), de ettől még érdemei elvitathatatlanok. Életrajza tökéletesen alkalmas izgalmas és inspiráló esti vagy utazós olvasmánynak, természettudományok iránt érdeklődő olvasóknak erősen ajánlott!