Ljuba Jakimcsuk: Donbaszi sárgabarackok

Azért is jó, hogy léteznek olyan igényes mikrokiadók, mint a PRAE, mert lehet, hogy nem jelenik meg náluk sok könyv, de ami igen, azok igen jó eséllyel minőségi darabok lesznek. Véleményem szerint a tavalyi év legjobb külföldi verseskötete például náluk jelent meg (Radu Vancu: Kaddis Radnóti Miklósért), és szerencsére az idei év is jól indul ebből a szempontból, hiszen most januárban érkezett általuk a kortárs ukrán líra egyik leginkább figyelemreméltó fiatal szerzőjének, Ljuba Jakimcsuknak az első magyarul olvasható kötete, a Donbaszi sárgabarackok.

 

Aki a cím alapján úgy sejti, hogy itt bizony egy háborús tematikájú darabbal lesz dolgunk, az nem téved túl nagyot, hiszen a vékonyka alkotás középpontjában egyebek mellett az orosz-ukrán konfliktus áll, ám Jakimcsuk rövid, személyes hangvételű bevezetőjében nemcsak azt meséli el, hogy hogyan érintette őt és közvetlen környezetét a szűkebb pátriájában, Donbaszban már 2014 óta tartó orosz invázió, hanem azt is, hogy az addig megszokott béke vége, illetve a háborús őrület (bombázások, gyilkosságok, emberrablások) kvázi normálissá, hétköznapivá válása miként változtatta meg nem csak a mindennapok, de a költészet nyelvét is.

 

húzzátok be a függönyt, oltsátok le a villanyt, bújjatok

a takaró alá:

kezdődik a háború

 

Ennek tükrében természetesen nem meglepő, hogy az ukrán által használt nyelvezet sokszor roncsolt, darabos, első olvasásra néha nehezebben befogadható, de mégis kiválóan alkalmas ennek a Putyin révén eljövő szép új világnak az ábrázolására. Ez persze a fordító, Vonnák Diána érdeme is.

 

ketten bújunk el

 

szürke zene

virul a kerekded fákon

az utca közepén várjuk

hogy Nyám kirohanjon

meglássa a repülőt az égben

és utasítson bújjunk el

– nem azért jöttek hogy minket bombázzanak

nem minket!

de elbújunk azok helyett

akikért jöttek

egy kanállal anya kedvéért

egy kanállal apa kedvéért

mint a gyerekmesékben

hogy lenyeljük a keserű pirulát

hogy megegyük az összes tejbegrízt

kézen fogva loholunk

azt kiabáljuk: ez nem igazságos

elbújunk a takaró alatt

csak mi ketten: te meg én

csak mi ketten

ott kezdődik az igazság

 

Jakimcsuk versei meglehetősen sokfélék, így akadnak olyanok, amelyek középpontjában saját szerettei, vagy a még békebeli donbaszi táj áll, vannak olyanok, melyekben a háború még talán racionálisan befogadható része, és persze olyanok, melyekben az igazi őrülete.

 

Bár még csak az év elején járunk, de biztos vagyok abban, hogy a Donbaszi sárgabarackoknak meglesz a helye 2026 legjobb, legfontosabb külföldi lírakötetei között. Kár lenne érte, ha elsikkadna.