Főkép

Majoros Nóra első könyve 2012-ben jelent meg 3x1 család címmel (majd 2014-ben oroszul is). A Bonyolult egy család meg az Olga ennek az új kiadása, melyhez nem csupán új illusztrációk készültek (Megyeri Annamária aranyos-mókás, fekete-fehér-narancssárga művei), de új fejezetek is. Vagyis dehogy újak, megvoltak azok már akkor is, csak az első kiadás szűkösebb terjedelme miatt nem került be mind oda. Mi több, ezt-azt modernizáltak is a könyvben, figyelembe véve, hogy a kisiskolások (akiknek, akikről szól) már sokkal inkább használják az internetet meg ilyesmiket.

 

A rövid fejezetek egy patchwork-családról szólnak, a Bruninak becézett, kilencéves kislány szemszögéből. Minthogy a szülei elváltak, és kinek-kinek lett még vagy volt más kapcsolata és a kapcsolatokból különféle gyerekei, hát valóban bonyolult egy családban él. De ha 2012-ben ez még talán relatíve szokatlannak számított, 2025-ben már nem annyira az. Akárhogy is, Bruninak származik ebből jó és rossz is, például a tanítónéni úgy véli, jó lenne, ha elvinnék őt „szihomókushoz”, és bár a lányka olyan állatot még nem látott, de gazdag képzelőerejével simán el tudja képzelni.

 

Lehet tudni, hogy Majoros Nóra számos saját tapasztalatát, élményét írta bele ebbe a könyvbe, de így is elképesztő, milyen természetességgel, milyen gyermeki őszinteséggel és fantáziával mesél nekünk Bruni. Sok felnőtt bizonyára sajnálkozna, vagy megfejtené, hogy akkor mi hogy, de a kislány simán megoldja magában, nem problémázik az átlagos családok szempontjából furának ható helyzeteken. Elfogadja, értelmezi a maga módján, hogy „ahány ház, annyi szokás”, s ha nem is esik neki minden jól, nem azt érzi az olvasó, hogy uramisten, csórikám, hát hogy sérül, mi lesz ebből a gyerekből?!, hanem azt, hogy milyen irigylésre méltó derű és bölcsesség van ebben a kicsi emberben.

 

Emellett pedig jókat nevet az említett olvasó a bolondos történeteken, Bruni sajátos logikáján, s még az is lehet, hogy eszébe jut Bálint Ágnes Szeleburdi család című regénye, melyben ugyan a szülők nem váltak el, ám a kalamajkák sora hasonlóan színes és vidám. Amivel nem azt akarom mondani, hogy Nóra bármit is elviccelne, elbagatellizálna vagy elhallgatna. Azt viszont kimondatlanul is kimondja, hogy ha a résztvevő felek képesek szeretettel fordulni egymás felé, akkor egy csomó viszontagságot és problémát túl tudnak élni, meg tudnak oldani – még azt is, amikor apa Olgának nevezett, ősöreg Volga autójából hirtelenjében kifogy a benzin.