Zenék a nagyvilágból – Júlia Kozáková: Manuša II – világzenéről szubjektíven 503/2.
Írta: Galgóczi Tamás | 2025. 12. 20.
Három év telt el azóta, hogy megjelent Júlia Kozáková bemutatkozó lemeze. Időközben egyszer volt szerencsém élőben újra látni az idei Budapest Ritmo első napján. Mindkét találkozás emlékezetesre sikeredett, szóval egy pillanatig sem volt kétségem azt illetően, hogy a második lemezről is írnom kell majd.
Aminek most jött el az ideje. Az első benyomásom szerint elmozdultak az arányok, és sokkal nagyobb teret kapott a hagyományos roma muzsika, mint korábban. Ismét az a kép jutott az eszembe, amiről két évvel ezelőtt így írtam: „Hallgatás közben úgy éreztem, visszautaztam az időbe, amikor édesapám a hétvégi ebéd után elvonult a nagyszobába rádiót hallgatni, egészen pontosan a Jó ebédhez szól a nóta című műsort…”
Többszöri meghallgatás után még mindig úgy gondolom, hogy az arányok eltolódtak, de azért már jobban feltűnnek az eltérések. Például a „Hijaba Labol Khamoro” című szomorú nótában csak Várady Zsolt gitárja kíséri az éneket, de említhetem a „Sar O Khamoro Zadžala” bossa nova-szerű lüktetését, ahol ismét csak a gitár támogatja Júlia Kozáková hangját. Ebben a laza, ringató háttérzenében még az alapvetően szomorkás, melankolikus ének is ellágyul. Az ilyen pillanatokban érzem azt a szükséges pluszt, amitől ez a lemez több, mint egy hagyományos népzenei album. Időnként pedig mintha Django Reinhardt támasztaná a falat a háttérben, mosolyogva, cigarettával a szájában.
Tetszenek az olyan momentumok, mint az újító, improvizáló „Dumbala Dumba” felszabadult örömködése, amiben a zenekar is megvillantja tudását. Akinek egy csepp kétsége volt azt illetően, hogy mennyire tehetséges énekesnő áll a mikrofon mögött, az most kellő bizonyságot kap (Loli Rokľa). Különféle hangulatok, érzelmek kavarognak a lemezen, és bizony mindegyik hiteles az ő előadásában. A kontraszt különösen az egyszem instrumentális tételnél feltűnő, nekem hiányzik az ének ebből a tradicionális nótából – hiába brillíroznak benne a muzsikusok (a hegedű és cimbalomszólók miatt mindenképpen érdemes meghallgatni). Egyszerűen túl jók azok a számok, amelyeket Júlia Kozákovával közösen adnak elő.
„Mindannyian emberek vagyunk, származásunktól, különböző hiedelmeinktől vagy múltunktól függetlenül. Hiszem, hogy van valami emberi, ami összeköt minket…”
Ezzel a Júlia Kozákovától származó idézettel zárom a cikkemet. Abban nem vagyok biztos, hogy a közeljövőben békében él egymással az emberiség, de törekedjünk erre. Az viszont kétségtelen, hogy a második nagylemez az elsőnél kiforrottabb zenét tartalmaz, és ha már az előző breton album kapcsán azt írtam, hogy nyugodtan tekinthetjük a hagyományos népzene modernizálásának, megújításának, akkor ez most is érvényes. A roma zenében rejlő lehetőségek egyik iránya valósul meg a Manuša II című korongon, kísérletezés, improvizáció, hagyománytisztelet ötvözetében. Szánjunk rá elég időt, hogy a megszokott formák mellett az újításokat is kellő módon tudjuk felfedezni.
Meghallgatásra ajánlott számok: Hijaba Labol Khamoro, Šun Devla, Dumbala Dumba
2025-ben megjelent album (CPL-Music)
Weboldal: https://www.juliakozakova.com/
Az együttes tagjai:
Júlia Kozáková – ének
Viliam Didiáš – hegedű
Jónás Géza – cimbalom
Várady Zsolt – gitár
Vojtech „Bélu” Botoš – brácsa
Ján Rigo – nagybőgő
A lemezen elhangzó számok listája:
- Šun Devla 03:31
- Nane Oda Lavutaris 01:53
- Jablonka 02:33
- Rumunská (Într-o Zi La Poarta Mea) 03:49
- Loli Rokľa 03:02
- Hijaba Labol Khamoro 03:36
- Sar O Khamoro Zadžala 03:37
- Dumbala Dumba 04:22
- Sas Man Šukar 03:30
- Instrumental 04:29
- Bari Bachtali 03:32
- Amari 05:58