Főkép

James Herriot neve a magyar közönségnek sem ismeretlen: könyveit már az 1990-es évek végén elkezdték kiadni itthon, nem egy állatbarát fiatalt inspirálva az állatorvosi pálya iránti elköteleződésre (ahogy ez az előszóból ki is derül). A korábban Az állatorvos is ember, illetve Állatorvosi pályám kezdetén címmel is megjelent könyvet a Ciceró Könyvstúdió gondozásában olvashatjuk, eredeti fordításban, ám az előző kötetektől némileg eltérő tartalommal.

 

1937-et írunk. James Herriot frissen végzett az állatorvosi egyetemen, és a sors kegyes fintorának köszönhetően rögtön kapott is egy állásajánlatot a Yorkshire megyei Darrowby praxisán. James – vagy Jim – kissé szorongva, de nagy reményekkel érkezik a kisvárosba, hogy a hosszú éveken át tartó tanulás után végre a gyakorlatban kipróbálhassa magát állatorvosként. A dolgok természetesen nem alakulnak teljesen zökkenőmentesen: a yorkshire-i gazdák (érthető módon) eleinte ódzkodnak az új állatorvostól, új főnök, Siegfried Farnon, enyhén szólva is kiszámíthatatlan figura, ráadásul, ahogy azt már a borítóról is megtudjuk:

 

„Furcsa szakma a miénk. Páratlan lehetőséget kínál, hogy az ember hülyét csináljon magából.”

 

Az állatorvos élete nem egyszerű. Először is, alaposan kell ismernie a gazdaságban fellelhető jószágok viselkedését, anatómiáját, lehetséges problémáit és betegségeit, valamint ezek kezelési lehetőségeit. Mivel az állatok nem tudnak beszélni, időnként a betegségek és problémák felismerése már önmagában is kihívást jelent. Aztán az is van, hogy az állatorvosnak bizony nem árt jó kondiban lennie, hiszen napi rendszerességgel kell kijárni a farmokra (amik akkoriban még sokszor igen nehezen megközelíthetők voltak), télen-nyáron, esőben, hóban, fagyban, forróságban. A nagyobb testű háziállatokkal való munka nem mindig veszélytelen, egy-egy komisz tehén vagy ló komoly sérüléseket tud okozni, de egy barátságtalan disznó is lehet életveszélyes, és akkor még a házőrző és terelőkutyákról nem is szóltunk. És végül: az állatorvosnak mindig készen kell állnia, mert van az úgy, hogy hajnali háromkor van szüksége a gazdának segítségre az elletésnél. 

 

Persze, azóta sokat változott a világ is, az állattartás is, az állatorvosi szakma is. De James Herriot elbeszélései örökérvényűek, még ha ma már nehéz is elképzelni az akkori körülményeket. Egymáshoz lazán kapcsolódó elbeszéléseit összekötő téma természetesen az állatorvosi pálya minden öröme és nehézsége: még a legabszurdabb történeteket is olyan életkedvvel és humorral adja elő, hogy az ember még neheztelni is elfelejt közben. De a konkrét események mellett átüt a sorok között a szerző Yorkshire iránt érzett szeretete is: helyenként szentel egy kis időt a vad, mégis gyönyörűséges táj bemutatásának, ami az évszakokkal együtt változik. 

 

Változik az állatorvostan tudománya is: új gyógyszereket fejlesztenek ki, új gyógymódokat vezetnek be. Van, amelyik működik, mások kevésbé. A gazdák vagy feltétlenül lelkesednek az újdonságok iránt, vagy – ami a gyakoribb – gyanakodva fordulnak feléjük, és szívesebben maradnak a maguk régi, többé-kevésbé bevált gyakorlatainál. Még akkor is, ha ezeknek egy része csak a babonára épül. Ez a téma folyamatosan vissza-visszatér a kötetben, hiszen sok fejfájást okoz az állatorvosoknak a farmerek bizalmatlansága és a régi módszerekhez való ragaszkodása.

 

Herriot magával ragadó stílusban mutatja be munkaadóját, a meglehetősen excentrikus Siegfried Farnont és öccsét, a kicsapongó életet élő, mindig vidám Tristant; későbbi feleségét, Helent; valamint Darrowby és a környék más lakosait. Vagy talán inkább úgy kéne mondanom, hogy ezeket a szereplőket, hiszen tudjuk, hogy nem egy az egyben önéletrajzi írásokról van szó: Darrowby egy képzeletbeli település, a „szereplőket” a való életben másképp hívják (a szerző eredeti neve James Alfred Wight, a James Herriotot írói álnévként vette fel), és az ezzel foglalkozó források megegyeznek abban, hogy a leírtak fele nagyjából a valós esemény, a fele fikció. Mindez persze nem kisebbíti a szerző érdemeit: elgondolkodtat, nevettet, inspirál és remekül visszaadja egy fiatal, pályakezdő állatorvos kalandjait.