Főkép

Ha ez így megy tovább, akkor muszáj lesz hinnem a véletlenekben és az előre nem tervezett találkozásokban. Mekkora esély lenne egyébként arra, hogy miután hónapokig nem hallgattam világzenét magyar előadótól, az év utolsó felében egymás után bukkannak fel a lejátszómban ilyen kiadványok? Mi több, annak mi a valószínűsége, hogy két tehetséges énekesnő hasonló szellemben fogant albuma szinte egyszerre kerül a kezembe. Koszika zenéjéről már elmondtam a véleményemet (részletesen itt olvasható), ezért most Varga Veronika következik.

 

Varga Veronika a délszláv muzsikát játszó Babrából lehet ismerős, de bemutatkozó lemeze gyakorlatilag egyszemélyes produkciónak tekinthető, mert pár kivételtől eltekintve egyedül rögzítette ezeket a számokat. Hamarjában nem emlékszem olyan zenére, amelyben az ének és a nagybőgő lenne a meghatározó. Viszont ebben az esetben ez nyerő párosítás, a minimalista bőgőhangok még jobban kiemelik az énekhangot, és felerősítik a számok többségére jellemző szomorkás hangulatot. Vagy ha nem szomorkás, akkor belassult, merengő, helyenként kísérletező felfogásban szólalnak meg a népdalok, legyen szó szerelemről, bánatról, vagy egyéb emberi érzésekről.

 

A hatás lenyűgöző – érdemes a megszokottnál nagyobb hangerővel hallgatni a számokat –, mert letisztult, egyszerre hagyománytisztelő, de mégis újratervezett dalokról beszélhetünk. Gondolok itt például a „Liliomszál” nagybőgőjére, mert ezeket a hangokat ritkán használják a magyar népzenében. De említhetem a „Baba” című tételt, ahol Ion Curteanu szokatlan módon szólaltatja meg a cimbalmot.

 

Plusz réteget ad a zenének, hogy Varga Veronika a magyar mellett a görög folklórból is merít, és ugyan nyilvánvalóak az eltérések a két kultúra között, de az ő előadásában nem a különbségekre kerül a hangsúly, hanem inkább összeolvadnak, egyesülnek. Arról, hogy mit jelent számára a görög zene, így beszélt a görög rádióban:

„Ez a törekvés jogot ad arra, hogy önmagam legyek; szabadságot és nosztalgiaérzetet ad. Talán furcsán hangzik, mert nemrég óta élek Görögországban, és egyáltalán nem Szmirnában, de van valami ebben a zenében, ami ismerős érzéseket kelt bennem. Talán olyan, mintha örökké ismertem volna – mosoly, de könnyek is. A görög zene számomra azt jelenti, amit a görögökben találok: a jellemüket, az elméjüket és a temperamentumukat.”

 

Csúcspontokból több is akad az albumon, számomra az egyik mindenképpen a „Ti thalassa, ti galani”, mert a négy hölgy éneke több mint gyönyörűséges. Ide tartozik a madárhanggal induló, egyben albumzáró saját szerzeménye a „Csönd”, amiben magyar költők verseit zenésíti meg, és ha mindenáron üzenetet vagy hitvallást keresünk, akkor ez felfogható egyfajta ars poeticának. A dallam emlékezetes, letisztult és erősen a magyar népzenére utal; a szövegek pedig jóval többek puszta mondatoknál.

 

A True Picture album tekinthető egyfajta vallomásnak: ilyen intenzív Varga Veronika kapcsolata ezekkel a dalokkal, a nagybőgővel, az énekkel. A zene női oldalára koncentrál, és egy olyan meghitt zenét alkotott, amely tele van érzéssel, és olyan közel engedi magához a hallgatót, amennyire csak lehet. Kíváncsi vagyok mindez miként szólal meg élőben.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Ti thalassa, ti galani, Csönd, Liliomszál

2025-ben megjelent album (CPL-Music)

Weboldal: https://www.veronikavarga.com/

 

 

Az együttes tagjai:

Varga Veronika – ének, nagybőgő

 

Közreműködők:

Ion Curteanu – cimbalom

Réti Benedek – tangóharmonika

Hódi Fruzsina – ének

Kisgyörgy Ilka – ének

Zolnai Sára – ének

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Angyalka / Little Angel 02:01
  2. Álmodj szépet / Sweet dreams 02:01
  3. Hajnal / Dawn 01:57
  4. Esi koimasa / You are sleeping 04:19
  5. Titok / Secret 01:59
  6. Ti thalassa, ti galani / The sea, the azure 02:55
  7. Liliomszál / Lily 03:30
  8. Menny / Heaven 06:11
  9. Afino geia / I Bid Farewell 04:37
  10. Fehér galamb / White dove 03:05
  11. Baba / Baby 01:03
  12. Csönd / Silence 06:50