Vincent Andrés Estellés: Szemüvegben temessetek

Bár a fordításban megjelenő prózai műveket tekintve világviszonylatban is igazán jól állunk, de a világlíra esetén már korántsem ilyen jó a helyzet, az utóbbi évtizedekben ugyanis egyre inkább lelassult a külföldi verseskötetek magyar nyelvre ültetése, és így akad számtalan olyan jelentős költő, akitől egyszerűen semmit sem olvashatunk anyanyelvünkön. Én például még a tavasszal / nyáron felfigyeltem az általam teljesen ismeretlen Vincent Andrés Estellés online megjelent verseire, aki egyébként, mint utóbb kiderült, a 20. századi katalán líra egyik legnagyobb alakja volt.

 

Éppen ezért örültem meg annak nagyon, hogy a Prae kiadó idén ősszel megjelentette a közel harminc éve elhunyt szerző egész pályafutását bemutató, Szemüvegben temessetek című kötetét, amely egy igazán figyelemreméltó alkotás. Hiszen nem elég az, hogy egy viszonylag bőséges (150 oldalas) válogatást nyújt az egész életműről, de szerencsére kapunk mellé egy alapos életrajzi összefoglalót is, hogy elhelyezhessük a 20. századi vérzivataros spanyol történelemben.

 

Estellés egész művészete számára igen fontos, hogy viszonylag alacsony sorból származott (pékként dolgozó édesapja és felmenői többször is megjelennek a költeményekben), így talán nem túl meglepő, hogy műveiben nagyon nagy szerepet kapnak az elesettek és a Franco-rendszer által üldözött emberek, akik közé valenciai katalán értelmiségiként maga is tartozott.

 

„(Titokzatosan nő és gyűlik a halál)

 

Titokzatosan nő és gyűlik a halál,

mint por a házban, a porral nő, Françoise,

csak úgy összegyűlik mindegyik asztalláb

alatt, Françoise, a por meg a porcicák,

mint a boholy, ami köldökünkbe tapad,

ott van minden asztal és ágy lába alatt,

köldökráncokban, a por meg a porcicák.”

 

A gyűjteményes kötet igen érdekes felépítést követ, hiszen nem az egymás után megjelenő művekből kapunk válogatást, hanem tematika szerint vannak csoportosítva a versek, így olvashatunk a szerző gyerekkoráról, szülőföldjéről, a polgárháború koráról, a halálról, de például a szerelemről is. Azt pedig külön kiemelném, hogy bár minden egyes, jobbára rímtelen vers egy tökéletesen közérthető nyelven íródott, de így is megjelennek benne az ókorra, a középkorra és a saját korára vonatkozó irodalmi utalások.

 

Azt hiszem, a Szemüvegben temessetek különlegessége abban rejlik, hogy nemcsak bemutatja, hanem újra is teremti Estellés világát – azt a fojtottan szenvedélyes, szociálisan érzékeny, mégis mélyen személyes hangot, amely a 20. századi katalán líra egyik legfontosabb sajátossága. Verseiben egyszerre van jelen a mindennapok apró rezdülése és a történelem nyomasztó súlya, a testiség és a halál közelsége, a szerelem és az elmúlás állandó egymásba csúszása.

 

A kötet legnagyobb érdeme, hogy képes érzékeltetni ezt a kettősséget: a politikai elnyomás és az emberi méltóság harcát, a közösségi fájdalom és a személyes gyász szövedékét. A versek mögött mindig ott húzódik a túlélés gesztusa, az élethez való makacs ragaszkodás, még akkor is, ha a beszélő jól tudja, hogy a por végül mindent beborít.

 

Nem könnyű olvasmány, de épp ettől marad meg az emberben. Mert Estellés nem csupán elbeszéli a szenvedést – hanem nyelvet ad neki. És ez az, amit a mai világban is érdemes meghallani.