Főkép

A Wondergrund szervezésében végre nem csak egy gitárworkshop keretében lépett fel a pentaton skálák brazil királynője, Lari Basilio Budapesten, hanem az OFF Kultur terében is tekert egy nagyot zenekarával. A nyitó műsorszám sem akármi volt, Greg Koch Triója, a blues koronázatlan királya játszott egy teljes szettet, hogy bemelegítse a közönséget. Koch játékában ott volt a humor, a virtuozitás és az a fajta lazaság, ami miatt sokan már az ő fellépésétől is teljesnek érezték az estét – volt, aki annyira belefeledkezett, hogy meg sem várta a főattrakciót. Pedig Lari Basilio produkciója minden szempontból megérte.

 

Lari két kemény power rock témával indítja az estét: a „The Way Home” zúzós akkordjait követően útjukra indulnak a ritmus és a téma polifonikus dallamai, tényleg egyből belénk markol Lari a lendületével és a hajlításaival, amit a „Dear D” még tovább fokoz Lucas Bidran kőkemény dobalapjaival – nem kísérnek, hanem szinte vezetnek. A zenekar már az elején teljes fordulatszámon pörög, és a közönség is egyből rájuk hangolódik.

 

A lendület után jön a lírai szakasz: „Bliss” és „Not Alone” alatt Lari érzékeny oldalát is megmutatja, és a hangulat hirtelen bensőségessé válik. Ezekben a pillanatokban nemcsak a zene, hanem a csend is beszél – a közönség lélegzetvisszafojtva figyel, ahogy a gitár mesél. A zenekar itt is hibátlanul működik: Arthur de Palla basszusjátéka finoman simul a dallamokhoz, Leo Bomeny pedig billentyűkön és ritmusgitáron is olyan érzékenyen kísér, mintha együtt vennének levegőt Larival.

 

Mindazonáltal élőben a művésznő zeneszerzői vénájának és improvizatív készségeinek végessége is megmutatkozik: a koncert középső részében játszott témák időnként „abrupt"nak tűnnek, a téma bemutatása és egy hosszabb-rövidebb szóló után időnként egyszerűen csak véget érnek, ahelyett, hogy nagyobb ívekre bontakoznának ki a meglehetősen hasonló, pentaton sémákra épülő szólók és dallamok.

 

De amikor az előadás második felében olyan darabok következnek, mint az „All to You”, „Forever” és „Here for You”, amelyekben Lari spirituálisabb, meditatívabb oldala tárulkozik fel, akkor mindezt gyorsan elfelejtjük és inkább elmerülünk az újabb ritmusokban. A „New Chapter” és „Violet” alatt újra előkerülnek a komplex ütemek és a szokatlan harmóniák, amelyek Lari védjegyévé váltak. A „Sunny Days” és „Your Love” pedig a koncert legderűsebb pillanatait nyújtják: itt Lari játékában ott van a napfény, a remény és az a fajta öröm, amit csak az igazán szabad zenélés tud közvetíteni. A zenekar itt is hibátlanul működik, a hangosítás pedig továbbra is stúdióminőségű – minden hang tisztán és erőteljesen szól, ami manapság egyre ritkább élő rock koncerteken.

 

Az este zárásaként két ráadás számot kapunk: „Redemption” és „Seasons” remek levezetései egy olyan koncertnek, amely nemcsak technikai bravúrokat, hanem érzelmi utazást is kínált. A közönség tapsol, és sokan még percekig nem mozdulnak, nem akarják elengedni ezt az élményt.

 

Veronában két nappal korábban:

 

 

A zenekar tagjai:

Lari Basilio – gitár

Leo Bomeny – ritmusgitár/billentyűk

Arthur de Palla – basszusgitár

Lucas Bidran – dob