Főkép

Augusztus végén három világzenei együttes koncertjét néztük meg a Budapest Parkban. Elsőként a Góbé lépett a színpadra, és esetükben arra voltam kíváncsi, hol tartanak a csapatépítésben, az új tagok csatlakozása óta eltelt pár évnyi közös muzsikálás után mennyire állt össze a csapat. Szerencsére meggyőző volt a produkciójuk, szóval szeptemberben valószínűleg írok az utolsó stúdióalbumukról. Utolsóként a Boban Marković Orkestar táncoltatta meg a közönséget, és bár ez is remek volt, sajnálattal meg kellett állapítanom, hogy Boban Marković bizony megöregedett, és ugyan a hangja semmit nem kopott, azért a számok többségét a közepes tempó jellemezte, illetve szerintem tájidegen elemként egy szintetizátoros is csatlakozott a balkáni rezesbandához.

 

Középen pedig a Söndörgő mutatta be, miként is kell manapság egy tamburakoncertet levezényelni. Többször láttam már őket koncerten, és örömmel láttam, hogy még mindig olyan tűzzel, örömmel játszanak, mint évekkel korábban. Nem tudnám megfogalmazni pontosan, mit érzek ilyenkor, de mindig szerencsésnek érzem magam, mert ihletett, különleges pillanatnak élem meg.

 

2025-ben lett harminc éves a zenekar, és figyelembe véve a tagok 40+-os életkorát, nyilvánvalóan korán kezdték a zenélést. Dicséretes, hogy a három évtizedet egyetlen tagcserével tudták le, úgy tűnik a családi kötelék ilyen formában is erősnek bizonyul. A Söndörgő azon kevés magyar együttes közé tartozik, akik a határokon túl is nevet szereztek maguknak, ami alatt nem csupán a világ számos országában adott koncerteket, pár Songlines jelölést értem, hanem például a GroundUp Records kiadóval történt szerződést, ahol a mostani és az előző lemezük megjelent.

 

A legfrissebb, XXX című album egyszerre tekinthető múltidézésnek, egyfajta best of válogatásnak, és nem utolsó sorban előretekintésnek, hiszen pár új felvétel is felkerült a korongra. Az együttes erről ezt mondta:

„30. évfordulónk megünneplésére egy különleges albumot adunk ki. Három évtized zenéjét megörökítve úgy döntöttünk, hogy nemcsak a régi kedvenceinket, hanem vadonatúj dalokat is hozzáadunk. Az album négy új stúdiófelvételt tartalmaz. Ez az album 30 éves utunk örömeit és bánatát tükrözi. Reménnyel tekint előre, miközben tiszteleg a múlt előtt. Reméljük, élvezni fogjátok – minden hangjegyet szeretettel írtunk.”

 

Két korábbi számot újra felvettek (Voje Sasa, Majka Kceru), természetesen némileg újragondolva, valamint a múltidézés jegyében kapunk három koncertfelvételt. Ebből a „Hid” a legfrissebb, hiszen a tavaly megjelent Gyez albumról való, és a több mint tíz perces számból kiderül, miért csodálkozott rá a világ a Chris Potterrel történt közös zenélésre. A fokozatosan gyorsuló tempó, illetve jazz és a balkáni ritmusok összepászítása valóban kivételes.

 

Azt talán mondanom sem kell, mert közismert, hogy a Söndörgő alapvetően instrumentális zenét játszik, amitől csak nagyon ritkán térnek el. Ilyen volt a 2010-es Lost Music of the Balkans album, ahol az egyik lassabb számban (Zajdi, Zajdi) Tompos Kátya énekelt. Ennek élő felvételét válogatták be az évfordulós lemezre.

 

Következzenek az új dalok, bár ez így ebben a formában nem teljesen igaz, hiszen a „Tonči” már egy ideje hallható a koncerteken, csak éppen nem rögzítették még. Egészen mostanáig, hiszen ez a harmadik kislemez, ami előzetesen megjelent az új, XXX albumról. Igazi balkáni nóta, gyors tempójával garantált koncert kedvenc, mert minden megvan benne, amiért annak idején megszerettem az együttest, tamburástól, mindenestől. A hozzá tartozó videó a cikk végén látható.

 

A következő kakukktojás egy klasszikus kompozíció átdolgozása tamburára. Nem hiszem, hogy Bach ilyen előadásról álmodott, viszont ahogyan Eredics Áron és Eredics Salamon prezentálja a „Goldberg Variations, Variation 1”-et, az bámulatos. Játékukban megvan az elegancia, a hangszeres tudás – egyszerre tűnik természetesnek és újszerűnek ez az előadás, már csak a rizsporos paróka hiányzik a muzsikusokról. Ehhez is készült videó, ami megtekinthető a cikk végén.

 

A sor végére hagytam az albumindító „from Hungary” című szerzeményt, mert ez megint nem egy szokványos Söndörgő darab. Alapjául az „Elment a madárka” című népdal szolgált, amit szöveg nélkül hallunk, megőrizve az eredeti szomorkás hangulatát. Érdekes megoldás, hogy nem egyszer játsszák el a számot, hanem egymásnak adják a stafétabotot a hangszerek, és hol a tambura, hol a trombita, hol más játssza el a dallamot. Ehhez is készült egy hangulatában jól illeszkedő videó, amely szintén megtekinthető a cikk végén.

 

A harminc év mindenképpen megérdemel egy alapos ünneplést, és az előzetes információk szerint idén még bőven lesz alkalma a Söndörgő tagjainak erre. Ez a lemez csak egy, ám véleményem szerint fontos pillanata ennek az évnek, összefoglalja honnan jött és jelenleg hol tart az együttes. Azt ugyan nem tudom megmondani, merre mennek tovább, de amíg élvezik a közös zenélést, és szeretik azt, amit csinálnak, hallgatóként én csak jól járhatok.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Tonči, Zajdi, Zajdi, from Hungary

2025-ben megjelent album (GroundUp Records)

Weboldal: https://www.sondorgo.hu/

 

 

Előadók:

Ábel Dénes – nagybőgő, tapan

Eredics Áron – első tambura, tambura cselló, darbuka, tapan

Eredics Benjamin – kontra tambura, trombita

Eredics Dávid – alttambura, klarinét, altszaxofon, kaval

Eredics Salamon – alttambura, harmonika, hulusi, frula

 

Közreműködők:

Chris Potter

Tompos Kátya

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. from Hungary
  2. J.S. Bach: Goldberg Variations, Variation 1
  3. Tonči (Live)
  4. Zajdi, Zajdi (Live)
  5. Voje Sasa (Revisited)
  6. Majka Kceru (Revisited)
  7. Jammin
  8. Hid (Live)