Főkép

Ez a lemez nyilvánvalóan nem előzmények nélküli, hiszen ha csak azt nézem, akkor egyáltalán nem idegen az együttes számára a másokkal való zenei együttműködés, elvégre csináltak már közös lemezt az Amsterdam Klezmer Banddel (Szikra). Miként a jazz sem a semmiből bukkan fel náluk, gondolok például a 2019-ben megjelent Nyolc 8 nyolc albumukra, ahol a szólók mintegy előrevetítették ezt lehetséges jövőt. De említhetem vonzalmukat Bartók Bélához, aminek olyan számokat köszönhetünk, mint például a „Parsley Bride” és „Kind of Bela.

 

Idén megjelent az új lemez, a Gyezz című, amely elnevezést rövid töprengés után a jazz sajátos kiejtésű változataként azonosítottam, egyébként teljesen jogosan, mert amennyire a korábbi albumokat inkább világzenének tartottam, legalább olyan mértékben jazz a mostani. Elsőre a rengeteg szóló tűnik fel, no meg a vendégségbe hívott Chris Potter szaxofonja – időre volt szükségem, és többszöri meghallgatásra, hogy úgy nagyjából minden a helyére kerüljön.

 

Minden kísérletezés és újítás mellett sikerült megőrizniük a délszláv gyökereket a zenében, és ha szólókról van szó, nyilvánvalóan nincs szükségük a jazzre, lásd, illetve halld az „R,D.” című kompozíciót. Az sem utolsó szempont, hogy minden tag több hangszeren képes virtuóz játékra, és a hosszabb lélegzetű darabokban is feltalálják magukat. Gondolok itt a többrétegű kezdő (Liras) és záró tételre, mondjuk nekem ez utóbbi, a „Híd” tetszett jobban, a fokozatosan gyorsuló tempó, illetve jazz és a balkáni ritmusok összepászítása miatt (bár ez legalább ennyire megvan a „Reba” címűben is). Egyetértek azokkal, akik szerint ez ideális koncertzáró zene, kivált, hogy az improvizációkkal a végtelenségig lehet fokozni a hangulatot, révületben tartani a közönséget.

 

A másik klipes dal – amely megtekinthető a GroundUP Music kiadó youtube csatornáján – egészen más hangulattal bír, az nem más, mint a „Spoon”. Ez egy szépen ívelő, Chris Potter szólóinál lassuló kompozíció (például 2:45-nél), amit a zenekar kicsit keringőre emlékeztető módon épít fel, hogy aztán az egész egy dühös hangorkánban teljesedjék ki. Talán ez a leg „nyugatiasabb” szerzemény az albumon.

 

Bartókot pedig a beszédes „A.B.” idézi meg, legalábbis nekem azonnal ő, illetve az ő zenéje jut az eszembe hallgatás közben. Azt mondtam már, hogy a Gyezz teljesen instrumentális album, se ének, se beszéd nem található rajta, kizárólag hangszeres zenét kapunk, de ezt egy pillanatig sem éreztem hátránynak.

 

Azt nem tudom, hogy merre vezet tovább a Söndörgő útja (maradnak a jazznál, vagy visszakanyarodnak a világzenéhez), de hogy ez az állomás – vagy csak kitérő – sokak számára kellemes meglepetést okozott, abban teljesen biztos vagyok. 

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Híd, R,D., Spoon

2024-ben megjelent album (GroundUP Music)

Weboldal: https://www.facebook.com/sondorgo

 

 

A zenekar tagjai:

Ábel Dénes – nagybőgő, tapan

Eredics Áron – első tambura, tambura cselló, darbuka, tapan

Eredics Benjamin – kontra tambura, trombita

Eredics Dávid – alttambura, klarinét, altszaxofon, kaval

Eredics Salamon – alttambura, harmonika, hulusi, frula

 

Közreműködők:

Chris Potter

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Liras
  2. Spoon
  3. A.B.
  4. wRap
  5. Laura
  6. Reba
  7. R,D.
  8. Híd