Főkép

Ahogy a borító tetején ékeskedő logó (Science Comics) jelzi, ez egy ismeretterjesztő képregény, mely fiatalabb korosztályok számára készült. Hosszas hagyománya van az ilyesminek, hazánkban is: már a kommunista-szocialista rendszer idején is olvashattunk magyarul ismeretterjesztő képregényeket. Adja magát a feltételezés, hogy egy izgalmas sztorival, színes-mókás rajzokkal könnyebb „eladni” a tananyagot, és nem én leszek az, aki ezt megcáfolja.

 

Jelen kötet esetében egyébként bárki leellenőrizheti ezt könnyedén: a képregényt olvasva nekem legalábbis sokkal „könnyebben csúszott” a kémia tantárgy mintegy gerincét bemutató rész, mint aztán a végén a kétoldalnyi szószedet, pedig abban pusztán röviden összefoglalják a korábban olvasottakat.

 

Jon Chad ügyes rajzoló, rajzstílusa, szereplői, ahogy a sztorit vezeti, egyértelműen az iskolás olvasókra vannak „optimalizálva”. Nem állítanék olyat, hogy képregényként kimagasló ez a kötet, de a funkcióját jól betölti. A történet maga, hát, kissé erőltetett, de ezt több, mint negyven év képregényolvasás is mondatja velem. Meg hát magam sem tudnék jobbat kitalálni, hogy az elemek periódusos rendszeréről, avagy „A mindenség építőkockái”-ról meséljek.

 

A főszereplőt Melnek hívják, az aktuális PC elvárásoknak megfelelő figura, aki ugyan nagyon jól tanul, már ami a tanulás részét illeti, de irdatlan lámpaláza miatt a vizsgái korántsem sikerülnek olyan jól. Épp egy fontos kémia vizsgára készül, s (rém)álmában egy hatalmas kastélyba kerül, amin keresztül kell vágnia, és megküzdenie a főgonosszal –hacsak előbb le nem győzik őt maguk az elemek. Mármint, szó szerint az elemek, az a 118, amiről a tudomány mai állása szerint tudomásunk (vagy sejtésünk) van. Segítője-útitársa Hidrogén lesz, a világban legnagyobb számban előforduló, alapvető elem, és hát megannyi kaland vár rájuk. Amúgy a vége nem pusztán happy end, de Jon Chadnek sikerült megugrania, hogy az üzenet valóban pozitív és működő legyen. Tényleg, tantárgytól függetlenül, akinek problémái vannak a vizsgázással, dolgozatírással, annak érdemes már csak emiatt is végigolvasnia ezt a képregényt.

 

Számomra továbbá az is bizonyítást nyert, hogy egészen más felnőttként, szabad akaratomból olvasni pl. a kémiáról, mint amilyen tanulóként, kötelezően volt. Sokkal érdekesebbnek hat így, s persze az sem mellékes, még az én felnőtt agyam számára sem, hogy nem csak merő szöveg s néhány furcsa ábra van itt, hanem egy jól megcsinált képregény. Úgyhogy részemről jöhet a Science Comics többi része is.