Főkép

Lucinda Riley még a Hét nővér-sorozat előtt Lucinda Edmonds néven publikált, több regénye is megjelent a kétezres évek elejéig. Az egyik könyve elég nagy vihart kavart a britek körében, emiatt visszavonta a kiadója a szerződését. A mű eredetileg 1993-ban jelent meg, de a mostani, újabb kiadáshoz a fia, Harry Whittaker átdolgozta, modernizálta.

 

A lápvidéken, Yorkshire-ben járunk. Leah édesanyjának segít egy kis vidéki kúriában, itt ismerkedik meg a Delancey családdal. Rose, az anyuka, festő, aki épp készül visszatérni a rivaldafénybe egy kiállítás segítségével. A fia, Miles, magának való, különc figura, Miranda pedig a tinédzserek mindennapjait éli, hajszolja a csillogást. A nyári szünetre érkezik még Brett, Rose unokaöccse. Leah gyönyörű kamasszá érik, egyre többen figyelnek fel különleges adottságaira, és Brett egyik festményének köszönhetően felfedezi magának egy modellügynökség. A félénk, vidéki kislányból nagyvilági dámát, igazi topmodellt faragnak, miközben a lány megőrzi az otthonról hozott értékeket, a személyiségét nem torzítja el a pompa. A történet két cselekményszálon fut, a háttérben Rose és a testvére, David gyermekkorába pillanthatunk bele, a szemükön keresztül láthatjuk a holokauszt borzalmait, a haláltáborok működését, az emberi gonoszságot.

 

A regény végig igazi végletek játéka, mert a csillogó bemutatók mellett ott van a második világháború borzalma, az éhezés, a deportálás. Ez az ellentét végigvonul a teljes regényen. Hol nagyon fent vagyunk, hol a gödör legalján. Az érzelmi hullámvasútat még fokozza a szereplők sorsa, mindennapi harcaik. Összességében azt gondolom, nem könnyű olvasmány, és sokszor nem is felemelő. Nem kaptam meg a végén azt a feloldozást sem, amelyet vártam volna. A kezdeti kicsit szürkés tónusú hangulatból fekete színbe burkolózhatunk a kötet végére. Nehéz témákat boncolgat Lucinda Riley: tinédzserkori gyerekvállalás, nemi erőszak, lelki terror, fizikai abúzus. Megannyi fontos téma, amelynek a kidolgozására és kifejtésére így nem volt elegendő tér, szerintem.

 

A borító és a leírás alapján egy könnyed tündérmesét vártam, habcsókos fajtát. A lapokból áradó fájdalom, gyűlölet és gonoszság őszintén meglepett. Néha az volt az érzésem, túl sok mindent akar ebbe a történetbe belegyömöszölni a szerző, és hiába lóg ki egy-egy cselekményszál, akkor is erővel bepasszírozza. Ez nem tett jót a kötetnek, a kevesebb több lett volna. Mondhatjuk talán fejlődésregények, de nem a főszereplő, Leah lesz jobb ember, hanem pont az egyik negatív szereplő, Miranda nő fel a szemünk láttára. A sorsa emiatt is megrázó. Nem ez a szerző legjobban sikerült regénye, de a karakterek miatt izgalmas olvasmány. A történelmi hátterű regények kedvelőinek ajánlom, biztosan nem fognak csalódni.