Főkép

Ha tömören akarnék fogalmazni, nem is kellene többet mondanom annál, hogy a K-pop démonvadászok az utóbbi évek messze legszórakoztatóbb animációs filmje, óda a koreai popkultúrához, mely mégis egyetemes vonzerővel bír.

 

A Disney jó ideje próbálkozik megismertetni a világot a nem nyugati kultúrákkal, régebben több, mostanában inkább kevesebb sikerrel, de mindig érződik a filmjeikben egy egyre inkább identitástudatos közönség kiszolgálásának mindenek feletti igénye, és ez többnyire nem használ a végterméknek. A K-pop démonvadászok ezzel szemben úgy amerikai, hogy közben gyakorlatilag mindent megőriz az eredeti koreai mentalitásból. Vagyis ügyesen ötvözi a koreai lány- és fiúbandák koncertjeinek hangulatát a mangák és animék elemeivel, a K-drama fordulatait és a kizárólag koreaiakra jellemző gesztusokat és szájmozgást az olyan megszokott rajzfilmes elemekkel, mint a szerethető állatok és a szinte kötelező szerelmi szál.

 

A történet középpontjában az elsősorban az Itzyről, a Blackpinkről és a végefőcímben személyesen is feltűnő Twice-ról mintázott Huntr/x nevű lánycsapat, Rumi, Mira és Zoey áll, akik az ősi sámán gyógyítók hagyományáig visszanyúlva az énekükkel tartják távol rajongóiktól a lelkükből táplálkozó démonokat. Azon igyekeznek, hogy dalaikkal folytonosan befoltozzák az Honmoon nevű láthatatlan válaszfalat, amely elzárja a démonok világát az emberekétől. Ám épp mielőtt sikerülne végleg megszilárdítaniuk a védelmi vonalat, feltűnik egy démoni fiúbanda, akik pillanatok alatt lenyűgözik a hallgatóságukat, és elhódítják a Huntr/xtól a triót addig fanatikusként követő híveiket. Családi animációs filmtől innentől nem várhatjuk el, hogy a cselekmény ne kiszámítható legyen, a „légy hű önmagadhoz” és a „ne ítélkezz túl hamar mások felett” tematikája pedig jó ideje egyetemes érvényű üzenetek.

 

E tekintetben még csak túlzott eredetiséggel sem lehet „megvádolni” a filmet, hiszen az egyik fő motívumot harmincórás változatban láthattuk már a Love Game in Eastern Fantasy című kínai sorozatban, amelyet nálunk szintén a Netflixen lehet megtekinteni, és angolul vagy kínaiul tudóknak szívből ajánlhatok.

 

Ugyanakkor nem is a cselekmény a legfontosabb, hanem maga a zene. (És itt eszembe jut a Beatles Egy nehéz nap éjszakája című filmje, amelyben a vicces, de mélyértelműnek elsőre nem mondható kerettörténetet szintén a koncerteken elhangzó dalok vázára építették fel.) A Rumi énekhangját kölcsönző Ejae karakteres orgánuma és briliáns stílusa egészen lenyűgöző, de jóformán semmivel sem marad el tőle a Jinut, a fiúcsapat vezérét megformáló Andrew Choi, valamint Audrey Nuna Mirája és Rei Ami Zoey-ja sem. Nem csoda, hogy két hét alatt kivétel nélkül minden betétdal felkerült a Billboard toplistájára, maga a film pedig ugyanebben az időszakba 26 országban vezette a Netflix nézettségi mutatóit.

Így aztán az sem meglepő, hogy rengetegen követelik a folytatást vagy néznének meg szívesen egy előzménytörténetet, a magam részéről pedig azt sem bántam volna, ha a filmet szinkronizálatlanul vetítették volna egy jó moziban. Akik pedig mégsem ragaszkodnak az eredetihez, a Netflixen magyarul vagy magyar felirattal is élvezhetik a K-pop démonvadászokat.