Conan, a barbár - Elveszett legendák III.

Úgy vagyok Conan, a barbár karakterével, mint más a fagyival vagy a görögdinnyével – tartós és őszinte vonzódást érzek vele kapcsolatban, melynek magyarázatával még adós a tudomány. Igen, havonta meg tudnám nézni az első, Arnolddal készült filmet, amelyet a maga nemében egyedülállónak tartok, és amihez csak nagyon kevés fantasy mozi tudott felnőni.

Ugyan a Robert E. Howard által írt sztorikat ritkábban veszem kézbe, az is teljesen nyilvánvaló számomra, hogy a követők által írt novellák nem érnek fel az eredetikkel. Valami fontos hiányzik belőlük, és csak azért arattak sikert, mert a rajongók annyira ki voltak éhezve a barbár kalandjaira, hogy mindent megesznek, amit Conan címke alatt feltálalnak nekik.

A képregények terén természetesen a Roy Thomas által gondozott fekete-fehér sorozat a mérvadó, és számomra a Dark Horse által kiadott Savage Sword of Conan kötetek jelentik az etalont (kivált az első tucatnyi kötet), ezek jelennek meg magyarul, és ezekről is írtunk már az oldalon. Így utólag kicsit bánom, hogy nem a Marvel-verziót gyűjtöm, de a pénztárcám szerint a Dark Horse volt a jobb választás.

Aztán pár évvel később megjelent magyarul a Conan, a barbár – Elveszett legendák sorozat első kötete, ami teljesen más elképzelés alapján készült, mint a hetvenes évek képregényei. Majd jött a második, és idén már a harmadik kötet örvendeztette meg a hozzám hasonlóan kíváncsi rajongókat. Minden, amit az első két album kapcsán leírtam, érvényes erre a két sztorit tartalmazó szépségre.

„Korábban már többen elmondták, hogy a DH verzióknak az egyik hibája a rengeteg szöveg, ami csak fokozódott a magyarítás során. Nos, a franciák ezen a téren is másként gondolkodtak, amennyire lehetett, minimálisra vették a szövegmennyiséget, nincsenek leírások, hosszas párbeszédek, inkább a képek mesélik tovább a történetet – és ez így van jól. … – a legjobb filmes és képregényes megoldásokat látjuk viszont.

Érezni a harcok dinamikáját, a szereplők érzelmeit, és ami elengedhetetlen bármely Howard feldolgozásnál, átjön a szellemiség. Bárhol bukkan fel Conan, azonnal magához vonzza a tekintetet, érezzük a kisugárzását, azt a pluszt, ami a többi szereplőben nincs meg. Az erotika természetesen nincs olyan mértékben jelen, mint a DH kiadványokban, de azért nem térnek el Howard elképzelésétől, így ahol az eredetiben is jelentőséggel bírtak, azok a jelenetek most sem hiányoznak…”

Az Árnyak Zambulában sztori Conan kinézete áll legmesszebb az elképzelésemtől, a mosolygós barbár fejét (10. oldal utolsó kép) a mai napig nem tudtam beilleszteni Howard világába. Hozzá hasonlóan a női főszereplő (Zabibi/Nafertari) sem az a szokványos telt idomú nőideál, amit megszokhattunk Roy Thomasnál. Ami a novella olvasásakor nem tűnt fel, az bizony most eléggé szemet szúrt, miszerint az éjszakai kalandot pucéran teljesítő nő mezítláb szaladgál a városban. Legalább egy sarut húzhatott volna, kivált, hogy menet közben felkeressük a házát.

Ezt leszámítva a rajzoló/színező Gess látványos munkát végzett, kifejezetten tetszett az éjszakai jelenetek hol kékes, hol lilás árnyalata, miként a panelek elhelyezése sem tekinthető szokványosnak. A történetről nem mondok semmit, mert minden Conan rajongó ismeri, aki meg nem, annak javaslom beszerezni valamelyik gyűjteményes kiadást.

A kötet második felét az egyik legjobb Howard írás alapján rajzolta meg Robin Recht, akinek sikerült megragadnia az eredeti hangulatát. A sorozatban magyarul eddig látott rajzolók közül szerintem ő vitte el a képi világot a legmesszebbre a DH sztenderdtől. Nála nem a részletek dominálnak, hanem a hangulat; mintha egy víziót, egy elmosódott álmot látnánk, ami csak pár képkockára tisztul ki. Mindezt kiegészítette azzal a húzással, hogy a szöveget minimalizálta, több oldalon csak Conan szívverésének hangutánzó jelzése egészíti ki a látványt. Zseniális, ahogyan a halálközeli állapotban a hóban botorkáló barbárral történő eseményeket látjuk. Igen, így is lehet feldolgozni, továbbgondolni egy klasszikust.

Különösen tetszett, hogy a női főszereplőt lánynak, nem pedig asszonynak ábrázolja. Megvan benne a kacérság, a kíváncsiság, de a kritikus helyzetet nem önállóan akarja megoldani, hanem az apjához szalad segítségért.

Akit érdekel az eredeti novella, az itt el tudja olvasni:

https://ekultura.hu/2012/04/02/beleolvaso-robert-e-howard-legjobb-conan-tortenetei

Az Elveszett legendák harmadik kötete nemcsak hogy méltó Howard örökségéhez, de új megközelítést is kínál: másféle képi világ, másféle tempó, mégis ugyanaz az ismerős barbár-mítosz. Ha valaki azt hitte, Conan történeteit már nem lehet frissen, másként elmesélni, ez a kötet határozottan rácáfol. Részemről ez a sorozat eddigi csúcsa.

A kötet tartalma:

Árnyak Zambulában

Írta és rajzolta: Gess

A Jégóriás leánya

Írta és rajzolta: Robin Recht