Laurent Hopman - Renaud Roche: Lucas háborúi
Írta: Galgóczi Tamás | 2025. 06. 13.

Nem vagyok hardcore Star Wars rajongó, gyakorlatilag évek teltek el azóta, hogy utoljára beültem egy Star Wars filmre, az online oldalra pedig nem fizettem elő, szóval ebben a tekintetben nálam megállt az idő. Ami miatt egy pillanatig sem bánkódom, mert az 1977-ben megjelent első film (és a két folytatás), valamint a Zsivány egyes teljesen kielégítette a kíváncsiságomat. A folytatásoktól függetlenül úgy gondolom, hogy George Lucas zsenije mindenképpen megérdemli a főhajtást, mert kevesen tettek annyit azért, hogy a sci-fi filmek túllépjenek a hatvanas évekbeli skatulyákból, mint ő (és persze Ridley Scott, a két évvel későbbi mozijával).
Ez a képregény egyszerre (fél)önéletrajz, és az első film forgatásának hátterébe, kulisszái mögé vezető naplószerűség. Képregényes önéletrajzot utoljára Stan Lee-ről olvastam (írásom erre), szóval ideje volt már ezen a téren is előbbre lépnem.
A szerzőpáros szerintem egyáltalán nem törekszik a teljességre, mert a könyv érzésem szerint egy sokszor átdolgozott forgatókönyvre hasonlít, aminek megalkotásakor a rendelkezésre álló információknak a terjedelmi korlátok figyelembevételével történő átadása, és a minél több apró kis színes bezsúfolása volt a cél. Kisebbfajta csoda, hogy ebből egy kerek, George Lucas életét, és az első Star Wars mozi megszületését bemutató album született.
De legalább ilyen csodának számít, hogy Lucas egyáltalán eljutott a filmrendezésig, hiszen már fiatalon meg kellett volna halnia egy autóbalesetben. Mindenki szerencséjére nem így történt, és ez a halálközeli élmény segített neki célt találni az életben – filmeket akart csinálni.
Eszemben sincs részletesen megírni, kikkel került közeli kapcsolatba a szakmából (Francis Ford Coppola, Martin Scorsese, Steven Spielberg, Irvin Kershner), kiket nem választott ki a mindent megváltoztató film főszereplőivé (Jodie Foster, John Travolta, Nick Nolte, Tommy Lee Jones, Kurt Russell), és mennyit küzdött a filmstúdióval, az elemekkel, a régivágású szakemberekkel. Megtudjuk, mennyire volt hatással rá felesége (Marcia Lucas), aki mindig támogatta, és nem egy esetben segített neki átjutni a holtpontokon, legyen szó forgatókönyvről vagy szereplőkkel kapcsolatos döntésekről.
Élveztem az olyan kulisszatitkokat, mint a film, mára ikonikussá vált hangjainak megszületését (fénykard, Csubakka hangja, R2-D2 sípolása), vagy ahogyan elmondja, milyennek akarja látni a wookiee-t (vukit), az Ezeréves sólymot, a rohamosztagosokat.
Jókat kacarásztam a vicces betéteken, az egymást ugrató színészeken, rácsodálkoztam Carrie Fisher és Harrison Ford románcára, átéreztem Alec Guinness meglepődését, amikor közölték vele, hogy a karaktere idő előtt meghal. Érdekes volt olvasni, mennyit változott a történet, a kényszer és a történet fejlődése miatt, hogyan módosultak a szereplők és a cselekmény.
Minden esemény mögött ott áll egy álmodozó fiatal, akinek célja elérése érdekében ezernyi buktatót, kihívást és nehézséget kellett leküzdenie, míg elérte célját, megalkotott egy kultuszfilmet – és ezzel megváltoztatta a szórakoztató mozit. Hatása máig érezhető, hiszen olyan rendezőket inspirált, mint James Cameron.
A rajzok nagyon hatásosak a maguk egyszerű stílusával. Nem vonja el a figyelmet, de jól segíti a történet előrehaladását, tényleg olyan, mintha forgatókönyvet, vagy inkább storyboardot látnánk. Elsőre furának tűnt, de aztán már fel sem tűnt a színezés kiszámíthatatlansága, mintha utólag véletlenszerűen ráböktek a panelek valamelyik elemére, és az kapott megfelelő színt, a többi rész pedig maradt fekete-fehér.
Nem kell Star Wars-fannak lenni ahhoz, hogy élvezni tudjuk ezt a képregényt – elég, ha érdekel, hogyan születik meg egy álom, és mennyi átalakulás, küzdelem és kompromisszum után válik valósággá. A Lucas háborúi nemcsak egy film keletkezéstörténete, hanem egy elszánt ember portréja is, aki a kudarcból is képes volt világot építeni. Kellően informatív és szórakoztató, így nemcsak a rajongóknak nyújt élményt, hanem mindazoknak, akiket érdekel a filmkészítés, a sci-fi világa, vagy a híres emberek döntései mögött húzódó történetek.