Főkép

A 2025-ös Budapest Ritmo első showcase koncertjét a Rézeleje Fanfárosok társulat adta, és ugyan meg kellett küzdenem a bejutásért, köszönhetően a helyiség korlátozott befogadóképességének, azért úgy 25-30 percet láttam belőle. A zene kifejezetten pörgős volt, az énekesnő (Korsós Kinga) hangja kifejezetten tetszett. Arra, hogy jóféle muzsikát hallok, számomra elegendő megerősítést jelentett, hogy a Balkánról érkezett delegáltak többsége elkapta a fonalat, és táncolt a zenére.

 

Koncert után alkalmam nyílt egy rövid beszélgetésre Antonovits Bencével (tenor/alt szaxofon), aki mesélt a balti turnéról, jelenlegi céljaikról, nehézségeikről. A végén kaptam a Beköszönő című EP-ből, ami ugyan csak három számot tartalmaz, de miként az a cím is mondja, ez csupán egy bejelentkezés. Helló mindenki, itt tartunk, ilyen zenét játszunk, erre lehet számítani tőlünk. Ami egyébként nem teljesen igaz, mert ha jól értettem, akkor gyakorlatilag kétféle programot tartanak műsoron: bármikor képesek balkáni-román-csángó táncházban muzsikálni, tánctanítással egybekötve. Természetesen az önálló koncerttől sem idegenkednek, és ahogy haladnak előre, úgy lesz egyre több saját szerzeményük.

 

Az első dal (Honnat madár nem jő erre) Korsós Kinga énekével indít, énekstílusa engem gyerekkorom közös énekléseire emlékeztet, amikor a rokonság összegyűlt, és tévé meg Spotify hiányában önerőből oldották meg a szórakozást. Szép tiszta ének, pici nyújtásokkal. Ehhez illeszkedik a hangszerelés, ami a fülszöveg szerint hora körtánc ritmusára épül, és csángó dallamokból rakták össze. Az egész a Rézeleje Fanfárosokra jellemző tempóváltásokkal, szólókkal, ismétlésekkel, markáns rézfúvósokkal válik kerek egésszé. Érdemes meghallgatni a cikk végi második a Fonóban készült videót, mert ott ez az eredetileg hét és fél perces számot több mint tizenhárom percig játsszák – és közben egyáltalán nem válik unalmassá. A koboz szóló meglepett, miként az is, ahogyan a többiek rendre becsatlakoztak – szemlátomást megvan az összhang a zenészek között.

 

A második szerzeményben (Demizson) a tempóváltásokra csodálkoztam rá, mintha a román Fanfare Ciocarlia egy ismeretlen számát hallanám – persze egyáltalán nem erről van szó, csupán a román forrás közös. Itt jegyzem meg, hogy talán elsőre nem tűnik fel, de kizárólag akusztikus hangszereket használnak, ami ugyan nem feleltethető meg az eredeti népzenében használt felállással, de fél lábbal mégis a múltban állnak, míg a másik lábuk a jelent tapodja. Ezért nálam ez a muzsika egyértelműen világzene.

 

Az utolsó „Szentiváni hetes” című kompozícióban pedig az figyelhető meg, hogyan tudnak energiát, lendületet belevinni a muzsikába, ha a táncházakban is így tesznek, akkor biztosan mindenki órákig táncol a zenére.

 

Persze az még nyitott kérdés, hogy mi lesz velük a jövőben, gondolom a következő fontos állomás az első nagylemez megjelenése lesz, illetve miként tudják ezt a produkciót az országhatáron túl is népszerűsíteni. Én mindenesetre szurkolok nekik, és ha lesz időm, remélem egy teljes hosszúságú koncerten is láthatom a Rézeleje Fanfárosokat.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Honnat madár nem jő erre, Demizson

2024-ben megjelent album (Szerzői)

Weboldal: https://www.facebook.com/rezeleje/

 

 

Előadók:

Antonovits Bence - tenor/alt szaxofon

Bereczki Bálint - tenorkürt

Békési László - tenor szaxofon/klarinét

Geröly Tamás - dob

Korsós Kinga - koboz, ének

Szabó Levente - harmonika

Udvardi Márton - trombita

  

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Honnat madár nem jő erre
  2. Demizson
  3. Szentiváni hetes