Főkép

Tóth-Laboncz Attila – Mester Csaba: Nirvana Magyarországon

 

A Nirvana a ’90-es évek első felének bízvást legfontosabb rockzenekara volt. A trió (több más, szintén Seattle-i és környéki zenekarral együtt) totálisan felforgatta a rock világát, és hatásuk máig tart. Még a divatszaküzletek kínálata is ezt mutatja: nehéz olyan menőbb vagy tömegcikkeket forgalmazó boltot találni, ahol nem kapható Nirvana póló… Ebben nyilván az is közrejátszik, hogy Kurt Cobain, a zenekar énekes-gitárosa olyan fiatalon halt meg 1994-ben, s így végképp legendává vált.

Azt azonban kevesen tudják, hogy a Nirvana, mielőtt ép ésszel felfoghatatlan népszerűségre tett szert, koncertezett Budapesten is. Az azóta szintén megboldogult Petőfi Csarnokban léptek fel a TAD előzenekaraként, 1989. november 21-én. 100-150 ember, ha látta őket akkor, s még ők is jobbára elismerik, hogy ha érződött is a tűz a csapatban, azt ember meg nem mondta volna, micsoda sikerek előtt állnak. S bár rocktörténeti szempontból ez a koncertjük tényleg csak kultikus mivolta miatt számít, hazánk történelme tekintetében annál inkább emlékezetes nap maradt: aznap hozta ugyanis nyilvánosságra Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke, hogy valójában milyen ép ésszel felfoghatatlan mértékű is az államadósság. Kijózanító nap volt az sok magyar számára, akik boldogok voltak, hogy megtörtént (vagy legalább zajlott) a rendszerváltás, s ma már látni, hogy végül is az igazi, gyökeres változás el is maradt, a rendszer, amiben élünk, nem lett szintekkel emberhez méltóbb…

A képregény elsősorban persze a koncertnek állít emléket, néhány, a bulin tényleg résztvett ember visszaemlékezései alapján (főleg: a Sex Actionből is ismert Szasza és Ganxsta Zolee, akik azon a koncerten a The Love nevű formáció tagjaiként léptek fel). De megjeleníti a korszak hazai viszonyait is, elsősorban a magyar underground rockéletet. Mester Csaba rajzai remekül adják vissza azt a hangulatot, de Pintér Miklós (Grungery, HammerWorld magazin) előszava, illetve Reszegi László (Recorder.hu) és Rácz Mihály underground- és képregényszakértő utószavai is sokat tesznek a képhez.

 

 

 

Molnár Máté - Mester Csaba - Tóth Tibor: Road: Olasz meló a Mátrában

 

A Road zenekar 1999-ben alakult Domoszlón, és ahogy a képregény címe sejteti, azóta is fontos számukra a Mátra. 2024 végén adták ki Az utolsó rapszódia című albumukat, melyet sokan a csapat egyik (ha nem a) legjobbjának tartanak. A CD verzióhoz a kiadó hozzácsomagolt egy 32 oldalas magazint is, melyben minden a Roadról szól, valamint a Master-Lab Comics ezen képregényét.

Mely, a szokásostól eltérően, A/4-es méretű, és végig színes. S bár ebben is van kitalált szál, az nem annyira őrült, mint sok más képregényük esetében. Köszönhető ez annak is, hogy a sztorit Molnár Máté, a Road énekes-basszusgitárosa írta. A zenekaron és néhány „közeli hozzátartozóján” kívül a főszereplő egy olasz motorversenyző, Francesco Bagnaia, aki a Balaton Park Circuit versenypályára jött, hogy csúcsszuper, vörös színű Ducatijával versenyezzen – melyet azonban valami galád gárda ellop. És Roadék lesznek azok, akik aztán visszaszerzik az álommotort.

A sztori pörgős és vidám, akárcsak Mester Csaba illusztrációi, de a legjobb az, hogy a rock & roll feelingen túlmenően a Roadra védjegyként jellemző barátságosság, bajtársaiasság is átjön a képregényen.

 

 

 

 

Tóth-Laboncz Attila - Gaál Dániel - Mester Csaba: Ganxsta Zolee és a Kartel: Vato ​Loco avagy rémes kalandok Mexikóban

 

Ezt is megértük: íme, az első Master-Lab Comics füzet, mely egy korábbi folytatása. A legelső kiadványuk volt az Egyenesen a mocsárból című képregény, mely Ganxsta Zolee és Takács Vilkó (vagyis a Dos Diavolos duó) képzelt kalandjait mesélte el. A folytatás ott veszi fel a fonalat, ahol az előző elejtette, ám az összkép mégis más. Ugyanis itt a GZ és a Kartel formáció összes tagja felvonul. A terep azért marad Mexikó (ill. Texas), ahogy a macho szövegelés és cselekvés is. Mindenki iszik vagy bunyózik ezerrel, megy az őrültködés, ám mintha lengén öltözött hölgyekből kevesebb lenne. Kapunk viszont a füzet közepére tűzve egy vastag papírra nyomott, színes miniposztert, melyen a csapat tagjai kártyalapokon láthatók. A képregény Ganxstáék 30 éves jubileumi koncertjére jelent meg (mely januárban zajlott az Arénában), de a posztert lehetett dedikáltatni pl. a februári Lemezregénybörzén is. És ahogy az utolsó képkocka belengeti, esélyes, hogy lesz folytatása.