Főkép

Bár a Dalok egy perzsa kertből műsorcím vonzóan hangzik, valójában a kíváncsiság fejesugrása a sötétbe mozgat a Vahdat-nővérek előadására, és persze a remek norvég jazz zongorista, Tord Gustavsen személye, akinek a munkásságát csak távolról követem, éppen ezért még sosem hallottam élőben. Az MZH sötét előtere rosszat sejtet, biztosan rosszul emlékeztem a dátumra, de csak az derül ki, hogy az általam vártnál korábban kezdődött, szerencsére nem maga a koncert, hanem a program. Ugyanis ez az előadás a LISTEN. c. kiállításhoz kapcsolódó műsorok egyike, és amolyan bevezető, kölcsönös referencialitásként került levetítésre a Listen projekt releváns része az iráni nővérek munkásságáról.

 

Teltház tud máris többet nálam a várható előadás történeti, intellektuális és politikai hátteréről, amikor Gustavsen elkezd variálni egy dallamot harmonikus-mollban, ¾-es tempóban. Viszont miután felhangzik Mahsa és Marjan Vahdat éneke, minden ismeret és zenei műveltség szertefoszlik: olyan hanghajlításokkal és technikával énekelnek, ami számunkra teljesen szokatlan és nem is lehet elhelyezni a nyugati világ zenei spektrumán. Teljesen lenyűgöző és érezhetően az első pillanattól kezdve beszippantja az egész termet. Nyelvi és kulturális határok egy pillanat alatt bomlanak le, amiben persze Gustavsen is óriási szerepet játszik: a jazz nyelvén, az akusztikus zongorahangzást színes elektronikus eszköztárral kiegészítve variálja és hozza közelebb hozzánk a nővérek énekét, számtalan briliáns, mégis mindig visszafogott és kimért megoldással. Remek zongorista, rendkívül finom ízléssel és ízekkel, ötletesen kíséri a nővéreket. Egy olyan érett zenei projektet hallunk, amit akaratlanul is összehasonlítunk Brad Mehldau zongora-ének albumaival, amelyekben bár az is hasonló, hogy versek eredeti megzenésítésén alapulnak – igaz, a nyugati kultúrkörhöz tartozó költészetén –, karaktereiben ezek a projektek mégis annyira eltérnek egymástól, mint ahogyan a műzene viszonyul a népzenéhez, azaz nem lehet győztest hirdetni, egyszerűen a kettő teljesen más.

 

Az MZH előadás programjának alapjául többnyire perzsa versek megzenésítése szolgál. Mohammad Ibrahim Jafari kortárs költő versei többször felhangzanak, akinek emlékét Forugh Farrokhzad ikonoklasztikus és feminista költőnő verseivel együtt ápolják, az ősi perzsa költészettel együtt. A felkonferált tematikák mind-mind erős szabadságvágyról, a női jogokért és egyenlőségért harcoló politikai aktivizmusról árulkodnak, amiket viszont a távoli vidékekről származó idegen dallamvilág síkjára már úgy ültetnek át, hogy hozzánk a zene univerzális nyelvén szólnak. Valójában a bennünk és minden emberben rejlő egyetemes szabadságvágyat érintik meg, amelynek elvesztésétől napjainkban olyannyira szorongunk. A Vahdat-nővérek emlékezetpolitikája és harca Gustavsennel az oldalukon viszont úgy oldja fel ezt a félelmet, hogy az életet énekelve ünneplik, az iráni „kultúrpolitika” ellenére, ami tiltja a női éneklést.

 

Előadók:

Mahsa Vahdat – ének

Marjan Vahdat – ének, ütőhangszer

Tord Gustavsen – zongora, elektronika