Főkép

Általában nem szoktam megemlíteni a lemezek borítóit vagy a booklet vizuális megjelenését, mert az esetek többségében nincs bennük semmi extra. Most is csak azért teszek kivételt, mert ötletesnek tartom a borítón látható kakast. Van benne valami hetyke vagányság, öntudatosság, ahogyan viseli a napszemüvegét, személyében igazi nagyvilági baromfihoz van szerencsénk, aki nem utolsó sorban közreműködött a felvételek elkészítésében. Mindezeken túl a művészetek, azon belül pedig a zene iránti vonzalmát az a pár hangjegy jelzi, amelyek a tollait díszítik, egyfajta tetoválásként.

 

Ha bármilyen negatívumot kell megfogalmaznom a koronggal kapcsolatban, az egyedül a hosszával kapcsolatos, mert a fél óránál valamivel hosszabb játékidő túl rövid, szívesen hallgattam volna még tovább Ildikó Kali énekét és zenéjét. Jól hallhatóan a szlovák népzenéhez nyúlt vissza az esetek többségében, azonban ez számára csak a kiindulási pont, és előszeretettel lép túl mind a földrajzi, mind a stílushatárokon. Jó példa erre rögtön az első nóta (Zore, zore), amiben kalimbát hallunk, márpedig az nyilvánvalóan a fekete kontinensről származik. Tény, ez a hangszer szépen belesimul a zenébe, de ne feledjük, hogy a háttérben afrikai ritmust hallani, miközben népzenére emlékeztető ének viszi a fő dallamot – szóval ez egy ígéretes kezdés.

 

A „Margita a Besná” című számról (klip a cikk végén), amely gyakorlatilag Jan Botto költő megzenésített verse, az alábbit mondta az énekesnő:

„Az emberi gondolkodás archetípusai és az emberi szív szenvedélyei, amelyek ebben a balladában éleslátással tárulnak fel, hasznosak az erkölcsi érvelésben és értékelésben. A rosszindulat tudatlansága az élet olyan mértékű megzavarását okozza, hogy folyója céltalanul ömlik mellékfolyókon és mocsarakon keresztül. A veszett szikla törzséből valami baljóslatú dolog áll ki. Jan Botto napjai óta talán tettünk némi előrelépést, de az emberi természet nem változott. Erre emlékeztetnek minket a kiálló szikla maradványai. Csak remélni tudjuk, hogy az élet folyója egyszer visszatér a szeretet és a megértés medrébe.”

 

Kellemes meglepetést okozott Marko Dinjaški közreműködése az „Oh, čierna som” című számban, őt ugye az Alice in WonderBand együttesből ismerem. Szokás szerint a saját testét használja hangszerként, és ezzel ellenpontozza a kérdés-válasz típusú éneket. Tetszik a buzuki hangja „Modrý Sinokvet” című számban, és talán ennek a legpoposabb a dallama.

 

Sajnálatos módon egyetlen korábbi lemezét sem hallottam Ildikó Kalinak – aki szólólemezen kívül más formációban is megfordult már –, így azt sem tudom eldönteni, a mostani album mennyire más a korábbiakhoz képest. Egy biztos, hogy a „Jore Jore” alapvetően dallamközpontú, és sokat merít a szlovák népzenéből, valamint helyenként az elektronika sem hiányzik belőle – talán ettől a sokféleségtől lesz modern a hangzás és a zene.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Zore, zore, Oh, čierna som, Kalina

2024-ben megjelent album (szerzői)

Weboldal: https://www.ildikokali.com/en/

 

 

Előadók:

Ildikó Kali – ének, gitár

 

Közreműködők:

Milan Tőkőly

Peter Luha – fuvola

Marko Dinjaški – testhangszer

Stanislav Palúch – mandolin

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Zore, zore / The Dawn 3:49
  2. Margita a Besná 5:41
  3. Oj, Rimava, Rimava/Oh, Rimava, Rimava 3:18
  4. Oh, čierna som/Oh, I am dark 3:02
  5. Marmana 4:27
  6. Modrý Sinokvet/Black and blue flower 3:39
  7. Žltá ľalia/Yellow Lily 5:07
  8. Kalina 3:23