Zenék a nagyvilágból – Ildikó Kali: Jore Jore – világzenéről szubjektíven 466/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2025. 04. 02.

Általában nem szoktam megemlíteni a lemezek borítóit vagy a booklet vizuális megjelenését, mert az esetek többségében nincs bennük semmi extra. Most is csak azért teszek kivételt, mert ötletesnek tartom a borítón látható kakast. Van benne valami hetyke vagányság, öntudatosság, ahogyan viseli a napszemüvegét, személyében igazi nagyvilági baromfihoz van szerencsénk, aki nem utolsó sorban közreműködött a felvételek elkészítésében. Mindezeken túl a művészetek, azon belül pedig a zene iránti vonzalmát az a pár hangjegy jelzi, amelyek a tollait díszítik, egyfajta tetoválásként.
Ha bármilyen negatívumot kell megfogalmaznom a koronggal kapcsolatban, az egyedül a hosszával kapcsolatos, mert a fél óránál valamivel hosszabb játékidő túl rövid, szívesen hallgattam volna még tovább Ildikó Kali énekét és zenéjét. Jól hallhatóan a szlovák népzenéhez nyúlt vissza az esetek többségében, azonban ez számára csak a kiindulási pont, és előszeretettel lép túl mind a földrajzi, mind a stílushatárokon. Jó példa erre rögtön az első nóta (Zore, zore), amiben kalimbát hallunk, márpedig az nyilvánvalóan a fekete kontinensről származik. Tény, ez a hangszer szépen belesimul a zenébe, de ne feledjük, hogy a háttérben afrikai ritmust hallani, miközben népzenére emlékeztető ének viszi a fő dallamot – szóval ez egy ígéretes kezdés.
A „Margita a Besná” című számról (klip a cikk végén), amely gyakorlatilag Jan Botto költő megzenésített verse, az alábbit mondta az énekesnő:
„Az emberi gondolkodás archetípusai és az emberi szív szenvedélyei, amelyek ebben a balladában éleslátással tárulnak fel, hasznosak az erkölcsi érvelésben és értékelésben. A rosszindulat tudatlansága az élet olyan mértékű megzavarását okozza, hogy folyója céltalanul ömlik mellékfolyókon és mocsarakon keresztül. A veszett szikla törzséből valami baljóslatú dolog áll ki. Jan Botto napjai óta talán tettünk némi előrelépést, de az emberi természet nem változott. Erre emlékeztetnek minket a kiálló szikla maradványai. Csak remélni tudjuk, hogy az élet folyója egyszer visszatér a szeretet és a megértés medrébe.”
Kellemes meglepetést okozott Marko Dinjaški közreműködése az „Oh, čierna som” című számban, őt ugye az Alice in WonderBand együttesből ismerem. Szokás szerint a saját testét használja hangszerként, és ezzel ellenpontozza a kérdés-válasz típusú éneket. Tetszik a buzuki hangja „Modrý Sinokvet” című számban, és talán ennek a legpoposabb a dallama.
Sajnálatos módon egyetlen korábbi lemezét sem hallottam Ildikó Kalinak – aki szólólemezen kívül más formációban is megfordult már –, így azt sem tudom eldönteni, a mostani album mennyire más a korábbiakhoz képest. Egy biztos, hogy a „Jore Jore” alapvetően dallamközpontú, és sokat merít a szlovák népzenéből, valamint helyenként az elektronika sem hiányzik belőle – talán ettől a sokféleségtől lesz modern a hangzás és a zene.
Meghallgatásra ajánlott számok: Zore, zore, Oh, čierna som, Kalina
2024-ben megjelent album (szerzői)
Weboldal: https://www.ildikokali.com/en/
Előadók:
Ildikó Kali – ének, gitár
Közreműködők:
Milan Tőkőly
Peter Luha – fuvola
Marko Dinjaški – testhangszer
Stanislav Palúch – mandolin
A lemezen elhangzó számok listája:
- Zore, zore / The Dawn 3:49
- Margita a Besná 5:41
- Oj, Rimava, Rimava/Oh, Rimava, Rimava 3:18
- Oh, čierna som/Oh, I am dark 3:02
- Marmana 4:27
- Modrý Sinokvet/Black and blue flower 3:39
- Žltá ľalia/Yellow Lily 5:07
- Kalina 3:23