Főkép

Immáron tíz éve olvasom a sorozatot, és csak reménykedni tudok, hogy még életben leszek, amikor megjelenik a befejező, tizenötödik kötet. Hát igen, vannak hátrányai, ha egy hosszú történetet választ az ember, nem csupán a könyvespolcon kell a szükséges helyet biztosítania, hanem arra is gondolnia kell, hogy időben mikor lesz vége.

 

Természetesen erről a néhai Robert Jordan jut az eszembe (a vele készült 2003-as interjú erre olvasható), akitől az egyik olvasója, aki egyébként nyolcvan évesnél idősebb volt, azt kérte, hogy írjon gyorsabban, mert szeretné elolvasni a nagy finálét. Egyelőre nem tervezek ilyen üzenetet küldeni a szerzőnek, csupán emlékeztetném arra, hogy egy korábbi interjúban még arról beszélt, évente kijön egy kötet. Mostanában meg már két évet kell várni a folyatásra.

 

Az Anjouk ciklus kilencedik kötete viszonylag rövid időszakot ölel fel, hiszen a cselekménye 1347 és 1350 között játszódik, viszont Európában komoly változások történtek ebben az időben. A legfontosabb a fekete halál felbukkanása volt, ami főként a fejlettebb részeken okozott hatalmas pusztítást. Egy időben kacérkodtam a gondolattal, hogy veszek egy pólót, ami a pestis európai turnéját reklámozza, de mivel ez nagyjából a COVID idején történt volna, inkább kihagytam. Viszont ahogy a kötet borítóján látható középkori haláltánc (Danse Macabre) kép utal rá, a pestis gyakorlatilag a feje tetejére állította a korabeli társadalmakat. Nem volt előzménye, és megfelelő orvosság sem a kórságra, viszont a tőle való félelem, családokat, közösségeket oszlatott fel.

 

Erről persze Szabó Lőrinc Villon fordítása jutott az eszembe (nekem az ő verziója sokkal jobban tetszik, mint Faludy György átköltése):

„Ha szemlélem a hullaházban

a koponyák dúlt tömegét:

hogy tanácsúr volt-e korábban

vagy kincstárőr, vagy mind cseléd

e sok ember: annak jelét

már nem mutatja semmi nyom;

ki püspök és ki póri nép,

azt megmondani nem tudom.”

 

Mindez nagyon plasztikusan van jelen a kötetben, mondanom sem kell, hogy Bíró Szabolcs ezúttal is hozta a tőle elvárt színvonalat. Igazából egyetlen helyen értetlenkedtem, hogy erre miért volt szükség (Szélűző táltos), ezt a jelenetet a mai napig nem sikerült magamévá tennem, vagy megbarátkoznom az ötlettel. A sztorihoz némi misztikumon kívül mást nem ad hozzá, hiszen Bátor Szilárd uram nem ettől gondolja újra az életét.

Ezen kívül nehezményezem az elátkozott Bátor család sorsának alakulását. Oké, azt egy pillanatig sem vártam, hogy Szilárdnak valami romantikusan boldog életben lesz része öregkorában, de azért a végletek között vannak átmenetek.

 

Utólag azon kezdtem el filozofálni, hogy vajon mennyire okozta Lajos király hadjárata a Nápolyi királyság területeinek jelenlegi „szegénységét”? Félek, teljesen nem tolhatjuk le magunkról a felelősséget azok után, amit a király által felfogadott zsoldosok, és később a magyar csapatok műveltek. Picit olyan lehetett ez, mint amit a tatárok okoztak a hódításukkal hazán keleti országrészének.

 

Kedvenc karakterem ebben a részben Csengele, Szilárd kun felesége, akiről az jut az eszembe, hogy ugyan nem olvastam el minden manapság megjelenő történelmi regényt, de pár kivételtől eltekintve (Benkő László és Fehér Tibor neve jut hamarjában eszembe), senki nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy miként olvadtak be a magyarságba, a már itt lévő (avarok) vagy később érkező népek (kunok). Rajta kívül Lackfi István került közelebb hozzám, aki végre megmutathatta, milyen a magyar virtus, ha értő hadvezetéssel vonul a csatába, illetve milyen súlyos következményekkel járó döntéseket kell meghoznia egy hadvezérnek.

 

Miden szempontból úgy gondolom ez valóban egy fordulópont a sorozatban. Túl vagyunk a pestisen, az itáliai hadakozások többségén (Velence még csak ezután következik majd), és Bátor Szilárd életében is meghatározó események történtek, amit csak részben old fel az Epilógus. Az eddigi kilenc kötetért mindenképpen köszönet illeti Bíró Szabolcsot, aki nálam ott van a legjobb öt kortárs történelmi regényíró között. Búcsúzóul személyesen mesél A pusztulás dala szerinte legfontosabb tudnivalóiról az alábbi videóban (az ebben bemutatott a térképet meg remélem, legközelebb beteszik a könyvbe).